Lexikon

Hangszínszabályzó három külön állítható tartománnyal: mélyek, közép és magasak.

Ökölszabály: két mikrofon legyen legalább háromszor olyan messze egymástól, mint amilyen messze a saját hangforrásától áll.

Hangfájl-formátum, ami lebegőpontos számokkal tárol. A 0 dBFS fölé menő jelet sem vágja le, ezért köztes fájloknak biztonságos.

Hangszínszabályzó négy külön állítható frekvenciasávval: mély, mély-közép, magas-közép és magas.

Két változat gyors, váltogatott meghallgatása azonos hangerőn, hogy füllel dönthesd el, melyik szól jobban.

Az az áramkör, ami a mikrofon folyamatos, analóg jelét számok sorozatává alakítja, hogy a számítógép rögzíteni tudja.

Veszteséges hangformátum, ami a hallás határait kihasználva kicsinyíti a fájlt. Azonos méretnél általában jobban szól, mint az MP3.

Amikor egy anyag a ráeső hang egy részét nem veri vissza, hanem hővé alakítja, így a szoba kevésbé zeng.

Nulla és egy közötti szám, ami megmutatja, egy anyag adott frekvencián a ráeső hang mekkora részét nyeli el.

Nyitott cellás, gyakran recés vagy piramis mintájú szivacslap, ami főleg a magas hangok visszaverődését csökkenti.

Paneleken, csapdákon és elhelyezésen alapuló munka, ami azt javítja, hogyan szól a hang a szobán belül.

Elektronikával működő DI-doboz, ami a hangszer jelét áram segítségével, nagyon kis terheléssel alakítja kábelbarát mikrofonszintű jellé.

Stúdióhangfal, amibe be van építve az erősítő, ezért közvetlenül a hangkártya kimenetére köthető.

Rövid, szabadon odavetett énekbetét a fő dallam körül: egy „yeah”, egy felkiáltás, egy visszhangzó szófoszlány.

Az EQ-zás az a módja, amikor egy hiányzó vagy gyenge frekvenciatartományt kiemelsz, hogy jobban szóljon.

Szólómód, amelyben a sávot a fader és a panoráma után hallod, pontosan úgy, ahogy a keverésbe kerül.

Tömörítetlen hangfájl-formátum, a WAV közeli rokona. Ugyanolyan minőségű hangot tárol, csak más szerkezetben, és jobban kezeli a címkéket.

A legfelső magas tartomány finom csillogása, amitől egy hang nyitottnak, lélegzőnek és tisztának hat.

Az üres levegőréteg egy akusztikai panel és a fal között, ami segít, hogy a panel mélyebb hangokat is elnyeljen.

A rések, hézagok lezárása ajtón, ablakon és falon, mert ahol a levegő átjut, ott a hang is.

Veszteségmentes hangformátum: kisebb fájlt ad, mint a WAV, de kicsomagolva bitre pontosan ugyanazt a hangot adja vissza.

A számítási szabály, amely szerint egy digitális plugin a hangot feldolgozza. Egy plugin több algoritmus közül is választhat.

Olyan zengető, ami a teret számolással, késleltetések és visszacsatolások hálózatával hozza létre, nem egy valódi tér felvételéből.

Hamis, a zenéhez nem illő hang, ami akkor keletkezik, ha egy frekvencia a Nyquist-határ fölé kerül, és visszatükröződik a hallható tartományba.

A szalagos magnó bemérése tesztszalaggal és teszthangokkal, hogy szabványos szinten és hangszínnel vegyen fel és játsszon le.

Szűrő, ami minden frekvenciát egyforma hangerővel átenged, de frekvenciánként eltolja a fázist. A phaser alapeleme.

Olyan készülék, amelynek jelútjában minden erősítő fokozatot elektroncső lát el, tranzisztor vagy integrált erősítő nélkül.

A tér hangja egy felvételen: a visszaverődések és a környezet zaja, amitől érzed, hol szólt a hangszer.

Lassú, lebegő, hangulatközpontú zenei stílus, ahol a tér és a hangszövet fontosabb a ritmusnál és a dallamnál.

Plugin vagy eszköz, ami egy gitárerősítő és a hangláda hangját utánozza, így erősítő nélkül is torzított gitárhangot kapsz.

Eszköz, ami egy gyenge jelből erősebbet csinál. A hangtechnikában a gitárerősítőt és a hangszórót hajtó végerősítőt is így hívják.

A hanghullám kitérésének nagysága. Minél nagyobb, annál erősebb a jel, és általában annál hangosabbnak hallod.

Egy jel hangerejének folyamatos, ismétlődő mozgatása egy másik jellel. Lassan tremolo lesz belőle, gyorsan új hangszín.

A dallam első hangjai, amelyek még az első teljes ütem előtt, egy előző ütem végén szólalnak meg.

Olyan jel vagy eszköz, ahol a hangot folyamatosan változó feszültség hordozza, nem számok sora.

Amikor egy analóg áramkör több jelet kap, mint amennyit át tud vinni, és a hullám tetejét lekerekíti vagy levágja.

Az a tartalék egy analóg eszközben, ami az üzemi szinttől a torzulás kezdetéig tart.

A hangkártya azon csatlakozója, ahol a külső eszközből érkező feszültség belép, és az A/D átalakítóhoz jut.

Az a halk, folyamatos sistergés, amit minden analóg áramkör magától hozzátesz a jelhez, és ami minden lejátszáskor kicsit másképp alakul.

A hangkártya azon csatlakozója, ahol a D/A átalakítóból kilépő feszültség elindul egy külső eszköz vagy hangfal felé.

Folyamatosan változó elektromos feszültség, ami a hanghullám formáját követi. Ilyen jön ki a mikrofonból és megy be a hangfalba.

Olyan szoftveres effekt, ami egy analóg hardvereszköz hangját és viselkedését utánozza, a torzításával és hibáival együtt.

Meredek magasvágó szűrő, ami a Nyquist-határ fölötti frekvenciákat eltávolítja, mielőtt azok hamis hangként visszatükröződnének.

A kész munka hosszú távú, rendezett megőrzése: a projekt, a sávok és a master veszteségmentes formában, hogy évek múlva is elő tudd venni.

Az, hogy a dalban melyik hangszer mit, mikor és milyen regiszterben játszik. Ez adja meg minden elemnek a helyét, mielőtt keverni kezdesz.

Az a néhány ezredmásodpercnyi eltérés, amennyivel ugyanaz a hang később ér az egyik mikrofonhoz vagy füledhez, mint a másikhoz.

A hangok és szavak elejének, végének tisztasága: mennyire különülnek el egymástól a hangjegyek és a mássalhangzók.

Olyan hallható mellékhatás, amit nem a zene, hanem a feldolgozás hoz létre, például csilingelés, fémes zengés vagy torz szél.

Megadja, milyen gyorsan éri el a kompresszor a teljes halkítást, miután a jel átlépte a küszöbszintet.

Egy jel vagy egy frekvenciatartomány szintjének szándékos csökkentése, decibelben megadva.

A doboz a mikrofon és a számítógép között: felerősíti, digitalizálja és a gépbe küldi a jelet, visszafelé pedig a fülhallgatóba.

Az útvonal, amelyen a hallható hang végighalad a forrástól a kimenetig, minden ponttal, ahol közben átalakul.

Funkció, ami a plugin kimenetét automatikusan vissza- vagy feljebb húzza, hogy a feldolgozás ne változtassa meg az érzett hangerőt.

Kompresszor-mód, ahol nem te adod meg a visszaengedés idejét, hanem az eszköz igazítja a bejövő hanghoz.

Effekt, ami egy szűrő vágási pontját magától mozgatja, LFO-val vagy a jel hangerejével vezérelve. Söprő, hullámzó hangszínt ad.

Modulációs effekt, ami a hangot folyamatosan, szabályos ütemben mozgatja a bal és a jobb oldal között.

A felvevőprogram megjegyzi egy gomb vagy halkító mozgását a dal idejében, és lejátszáskor magától visszajátssza.

A hirtelen automatizálási ugrások lágy átmenetté alakítása, hogy a hangerő- vagy küldésváltásnál ne legyen kattanás.

Olyan csatorna, amin nincs saját felvétel, csak más sávokról érkező jel. Legtöbbször effektek közös használatára szolgál.

A jel hangerejének egy hosszabb szakaszra vett átlaga, ami jobban megfelel az érzett hangerőnek, mint a pillanatnyi csúcs.

A legerősebb szobamódus, ami két szemközti, párhuzamos felület között alakul ki a hang oda-vissza verődéséből.

A magnófej résének szöge a szalag haladási irányához képest. Pontosan merőlegesnek kell lennie, különben elvesznek a magasak.

A főéneket kísérő, támogató énekszólamok: harmóniák, duplázások, visszhangzó sorok, amik teltebbé teszik a dalt.

A kondenzátormikrofon kapszulájában a membrán mögött álló merev, lyukacsos fémlap. A membránnal együtt egy kondenzátort alkot.

A felvételeid és projektjeid másolata egy másik helyen, hogy egy elromlott gép vagy egy rossz kattintás ne vigye el a munkádat.

Két dolgot jelent: a sávok egymáshoz viszonyított hangerejét a keverésben, és a sztereó sáv bal-jobb arányát állító gombot.

Bekötési mód, ahol a jel két éren, ellentétes előjellel utazik, és a bemenet a kábelen összeszedett zajt kioltja.

Egy EQ, kompresszor vagy más eszköz egyik önállóan állítható frekvenciatartománya.

Szűrő, ami csak egy kijelölt frekvenciasávot enged át, alatta a mélyeket, fölötte a magasakat pedig elhalkítja.

Az EQ-sáv szélessége, vagyis hogy a középpont körül mekkora frekvenciatartományt érint a változtatás.

Két jelentése van: a mély hangtartomány, illetve a basszusgitár vagy basszusszólam. A lexikon mindkettőt érinti, főleg a hangszert.

Egy pont a szobában, ahol bizonyos mély hangok szinte eltűnnek, mert a visszaverődések kioltják őket.

Olyan hangfaldoboz, amin egy hangolt nyílás segíti a mélyeket, így kis méretből is mélyebbre szól.

Vastag vagy hangolt akusztikai elem, ami a szobában felgyűlő mély hangokat fogja meg, jellemzően a sarkokban.

EQ-forma, ami egy középfrekvencia körül harang alakban emel vagy vág, a széleken fokozatosan elhalványulva.

Egy nagyon magas, nem hallható segédjel, amit a szalagos magnó a felvett hanghoz kever, hogy a szalag tisztán rögzítsen.

Megadja, hány bittel írjuk le egy minta hangerejét. Minél több a bit, annál finomabb a lépcső és halkabb a zaj.

Az a karcos, előretörő él a hangban, amitől egy gitár vagy ének átvágja magát a mixen.

Megmondja, hány bit adat jut a hangfájl egy másodpercére. kbps-ben adják meg, és tömörített formátumnál a minőségről is árulkodik.

Amikor egy mikrofon nemcsak a saját hangforrását veszi fel, hanem a közelben szóló más hangszereket is.

Két vagy több jel keverési aránya, vagy egy gomb, ami az eredeti és a feldolgozott hang arányát állítja.

Hengeres, légáteresztő ketrec, ami teljesen körbeveszi a mikrofont, és kültéren távol tartja tőle a szelet.

Összehasonlítás, ahol nem tudod, épp melyik változatot hallod, így csak a füled dönt, nem az elvárásod.

Egyszerűsített rajz, amely dobozokkal és nyilakkal mutatja meg, milyen szakaszokon halad át a jel egy készülékben.

Egy hang teltsége, súlya: a mély és alsó közép rész, amitől nem vékonynak, hanem kereknek és valódinak hat.

Túl sok vagy túl hosszan zengő mély, amitől a hang dagadt és sáros lesz. A tutorialokban boomy jelzővel írják le.

Az EQ-n egy frekvenciatartomány felhangosítása, amitől az a rész hangsúlyosabbá válik a hangban.

Hangzásleíró szó: ugráló, rezonáló, kissé „boing”-szerű lecsengés, ami leginkább a rugós zengetőre jellemző.

Hangszínváltozás, ami akkor jelentkezik, ha a mikrofon vagy a hangfal egy nagy felület, például fal, padló vagy asztal közelében áll.

Olyan hangzás, mintha a hang egy kartondobozból szólna. Többnyire egy túlzott, szűk középtartomány okozza.

Az énekes vagy beszélő hallható levegővétele a mondatok között, ami kompresszió után gyakran hangosabbá válik.

Rendkívül meredek szűrő, ami a vágási pont után szinte azonnal eltüntet mindent, mintha egy falba ütközne a hang.

Azt az érzetet írja le, mennyi friss, csillogó magas van egy hangban. A túl kevés tompa, a túl sok bántó.

Vékony, kemény, üvegszerű magas hangzás, aminek nincs teste alatta. Fáraszt, és könnyen törékenynek hat.

Széles, finom EQ-mozdulat, ami egy nagy frekvenciasávot emel vagy halkít, és az egész hangkép egyensúlyát hangolja.

Vastag, porózus akusztikai panel, ami a közép- és magas hangokat széles tartományban nyeli el, vastagságtól függően a mély-közepeket is.

Rádión vagy tévén át egyszerre sok hallgatónak sugárzott műsor, saját szigorú hangossági és szintszabályaival.

Egy áramkör, ami a gyenge, érzékeny jelet erősebb, kis impedanciás jellé alakítja, hogy a kábel és a következő eszköz ne rontsa.

Megadja, hány mintát gyűjt össze a gép egy adagba, mielőtt feldolgozza. Kisebb érték kevesebb késést, de nagyobb terhelést jelent.

Ahogy a zengésben a visszaverődések egyre sűrűbbé válnak, amíg összefüggő hangfelhővé nem állnak össze. Hangszerelésben a felfutást is így hívják.

Közös útvonal, amelyre több sáv jelét ráküldöd, hogy együtt halkítsd, hangosítsd vagy dolgozd fel őket.

Olyan kompresszor, amit nem egy sávon, hanem egy közös gyűjtősávon vagy a teljes mixen használsz, hogy a hangok együtt mozogjanak.

Effekt, amit nem egy-egy sávra, hanem egy buszra teszel, így több sáv összegét dolgozza fel egyszerre.

Éles, recsegős, felhangokban gazdag zaj a felvételen, ami földelési hibából vagy elektromos zavarból ered.

Kapcsoló, amivel egy effektet vagy plugint ideiglenesen kikerülsz, így a jel feldolgozás nélkül halad tovább.

Hangnyomásmérő-beállítás, ami a mélyeket és a magasakat is majdnem teljes súllyal méri, ezért zenei hangerő mérésére alkalmas.

Az a doboz, amibe a hangszórót építik. A gitárosoknál a hangláda neve, a stúdióban a monitor hangfaldoboza.

Beállítod, hogy egy ismert jel pontosan ismert szinten szóljon, így a számok a mérőkön és a füled is ugyanazt jelentik.

A gitárhangszóró közepén lévő porvédő kupak és a kúp találkozási pontja. Kiegyensúlyozott, népszerű kezdő mikrofonpozíció.

Egyenletesen forgó tengely a szalagos magnóban, amely egy gumigörgővel összeszorítva állandó sebességgel húzza a szalagot.

A mikrofon szíve: az a kis alkatrész a rács mögött, ami a levegő rezgését elektromos jellé alakítja.

A leggyakoribb mikrofon-iránykarakterisztika: elölről hall a legjobban, hátulról a legkevésbé.

Zárt vagy félig zárt levegőtér egy akusztikai elem mögött, ami a membráncsapdában rugóként hangolja a rezgést.

A limiter vagy clipper beállított felső határa, ami fölé a kimenő jel csúcsai nem mehetnek.

A keverőhely fölé, a plafon alá függesztett hangelnyelő panel, ami a plafonról visszapattanó hangot fogja meg.

A hangmagasság finom mértékegysége: egy félhang századrésze. Hangolásnál és hangmagasság-modulációnál találkozol vele.

A sztereó kép közepe: az a hely, ahová a két hangszóró között egyforma hangerővel szóló hangot hallod.

Az a frekvencia, ahol egy harang alakú EQ-sáv a legerősebben emel vagy vág. A görbe csúcsa vagy mélypontja.

Egy kemény falú, külön zengetésre épített helyiség hangja, ahová hangszórón át küldik a jelet, és mikrofonnal veszik vissza.

Két dolgot is jelent: a keverőpult egy függőleges vezérlősorát, illetve a hang egy önálló útvonalát, például a bal vagy a jobb oldalt.

A keverőpult vagy a felvevőprogram minden csatornájába beépített EQ, amivel sávonként gyorsan formálhatod a hangot.

Egy keverőcsatorna teljes jelútja egy egységben: előerősítő, szűrők, dinamika, EQ és kimenet, jellemzően fix sorrendben.

A hangosságmérés szabálya arra, hogy az egyes hangcsatornák mekkora súllyal számítanak bele a végeredménybe.

Modulációs effekt, ami a hanghoz enyhén elhangolt, lebegő másolatot kever, így vastagabbnak és szélesebbnek hat.

Elektronikus alkatrészek összekapcsolt rendszere, amin a jel áthalad. A hangtechnikában a hangzás karakterének egyik forrása.

Egyszer erősen tapsolsz a szobában, és figyeled a lecsengést. Ebből gyorsan kiderül, mennyire zeng, csattog vagy zümmög a helyiség.

Azt írja le, mennyire jól különíthetők el és érthetők a hangok egy felvételen, főleg az ének szavai.

Erősítő-üzemmód, amelyben az erősítő elem a jel teljes hullámán végig vezet, ezért nincs átmeneti torzítás, de sok hőt termel.

Torzítás és színezés nélküli hang. Gitárnál a nem torzított hangzást, EQ-nál a tiszta, átlátszó működést jelenti.

Rövid, éles hang. Keverésnél a lábdob ütésének magas, átütő eleje, felvételnél pedig a metronóm ütemjelző kattogása.

Egy hang- vagy MIDI-darab a sávon, amit a felvevőprogramban mozgathatsz, vághatsz és másolhatsz.

A mérő piros jelzése, ami felvillan és gyakran égve is marad, ha a jel valahol elérte vagy átlépte a legnagyobb szintet.

Egy hangdarab (klip) saját hangerejének állítása a sávon, még mielőtt a jel bármelyik pluginhoz érne.

Olyan processzor, ami a beállított szint fölé érő rövid csúcsokat egyszerűen levágja vagy lekerekíti, reakcióidő nélkül.

Amikor a jel nagyobb, mint amit az eszköz át tud vinni, és a hullám csúcsa lapos tetővé vágódik. Recsegő, torz hangot ad.

Az az ütemjel, ami megmondja a digitális eszközöknek, mikor vegyenek mintát. Több eszköznél közös órajel kell, különben kattogás lesz.

A mikrofont néhány centire vagy pár arasznyira teszed a hangforrástól, így főleg a közvetlen hangot veszi, és keveset a szobából.

Fejhallgató tömör, zárt kagylóval, ami kevés hangot enged ki és be. Felvételnél ezzel hallgatod a zenét, hogy ne szivárogjon a mikrofonba.

Az a rendetlen, zavaros hatás, amikor túl sok apró hang, zaj vagy visszhang tölti ki a mixet.

Eljárás vagy program, ami a hangot egy adott formátumba kódolja, majd lejátszáskor visszaalakítja hallható hanggá.

Két irányított mikrofon, amelyek kapszulái szinte egy pontban állnak, csak más irányba néznek. A sztereó képet a szintkülönbség adja.

Szimmetrikus kábelben az az ér, ami a jel fordított, fejjel lefelé álló párját viszi. XLR-en ez a 3-as érintkező.

Parancs, ami a projektben használt összes hangfájlt átmásolja a projekt saját mappájába, hogy máshol megnyitva se hiányozzon semmi.

Az a jellegzetes nyom, amit egy eszköz vagy plugin hagy a hangon, akkor is, ha semmit nem tekersz rajta nagyon.

Két azonos, de időben kissé eltolt jel összeadásakor keletkező, sűrűn ismétlődő hangszín-lyukak sora, ami üregessé teszi a hangot.

Az a zaj, ami egy kábel két jelvezetékébe egyformán jut be. A szimmetrikus bemenet ezt ki tudja vonni a jelből.

Több felvett változatból kiválogatod a legjobb szakaszokat, és egyetlen, összefüggő sávvá rakod össze őket.

Az az apró eltérés, amivel minden valódi alkatrész értéke eltér a névlegestől, ezért két egyforma csatorna sem szól pontosan egyformán.

Eszköz, ami automatikusan lehalkítja a jel hangos részeit, így kisebb lesz a távolság a halk és a hangos pillanatok között.

Érzékeny mikrofontípus, ami tápfeszültséggel működik, és a halk, finom részleteket is részletesen felveszi.

A hangszóró tölcsér alakú, mozgó része, ami előre-hátra rezegve megmozgatja a levegőt, és hangot kelt.

A kábel végén lévő dugó vagy a készüléken lévő aljzat, amin keresztül a jel vagy az áram egyik eszközből a másikba jut.

A nagy keverőasztal, ahol sok bemenet csatornánként erősíthető, szabályozható, és a végén egy közös kimenetre összekeverhető.

Egy sáv kijelölt, sok darabból álló szakaszát egyetlen új, összefüggő hangfájllá írja ki, a projekten belül.

Pan law típus, ami középen nagyjából 3 dB-lel halkítja a mono jelet, hogy panorámázás közben egyenletesnek halljuk a hangerőt.

Olyan pan law, amely középállásban mindkét oldalt 6 dB-lel halkítja, így monóra összegezve ugyanolyan hangos marad a hang, mint a szélen.

Amikor két azonos fázisban érkező hullám összeadódik, és a közös hang hangosabb lesz, mint bármelyik külön.

A hifi és otthoni eszközök halkabb vonalszintje, −10 dBV, ami nagyjából 0,32 volt. A profi +4 dBu szintnél kb. 12 dB-lel gyengébb.

A hangfájl „doboza”, ami a kódolt hangot és a hozzá tartozó adatokat tárolja. A kiterjesztés többnyire a tárolót jelöli, nem a kódolást.

A stúdió lehallgató helyisége, illetve a keverő külön kimenete, amin a hangmérnök a hangfalakon vagy fejhallgatón hallgat.

Az áramkör, ami a hangot az analóg és a digitális forma között átfordítja. Egyik irányban felvételhez, a másikban lejátszáshoz.

Az az út, amin a jel a felvevőprogramból a D/A-n át kimegy egy analóg eszközbe, majd az A/D-n át visszajön.

Zengető, ami egy valódi térről vagy eszközről felvett impulzusválasz alapján helyezi el a hangodat abban a térben.

A mért frekvenciamenet ellentéte, amit egy kalibráló szoftver kiszámol, hogy a hangfalad vagy fülhallgatód a kívánt célgörbe szerint szóljon.

Az a valós időben működő szűrő, ami a kiszámolt korrekciót ráteszi a hallgatott hangra, mielőtt az a hangfalba vagy fülhallgatóba jut.

Az a frekvenciasáv, amelyen belül a kalibráló szoftver javít. Ezen kívül a hangot érintetlenül hagyja.

Szám −1 és +1 között, ami azt írja le, mennyire mozog együtt a bal és a jobb csatorna jele.

Mérő, ami −1 és +1 között mutatja, mennyire hasonlít egymásra a bal és a jobb csatorna, és jelzi a monó-gondokat.

Néhány metronómütés a felvétel indulása előtt, hogy tudd a tempót, és pontosan be tudj lépni.

Az a mód, ahogy egy áramkör egyik fokozata átadja a jelet a következőnek, például transzformátoron vagy kondenzátoron át.

A számítógép fő számolóegysége. Hangnál ez végzi el valós időben a pluginok, a virtuális hangszerek és a keverés minden számítását.

Amikor a processzor nem végez időben a hang kiszámolásával, és ettől a lejátszás recseg, kihagy vagy leáll.

A pergődob ütésének éles, csattanó eleje, ami miatt a pergő átvágja a mixet.

A jel csúcsa és átlagos szintje közötti különbség decibelben. Megmutatja, mennyire tüskés vagy mennyire tömör egy hang.

Sztereó delay-beállítás, amikor a bal oldal ismétlése a jobb oldal bemenetére jut vissza, és fordítva.

Két csatorna összekötése úgy, hogy az egyik kimenete a másik bemenetére jut vissza. Delaynél így vándorolnak az ismétlések oldalt váltva.

Egy paraméter vagy funkció, amely a bal csatorna jelének egy részét a jobba vezeti, és fordítva.

Frekvencia-szétválasztó, ami a hangot sávokra osztja, például a hangfalban a mély- és a magassugárzó között.

Amikor az egyik csatorna jele kis mértékben átszivárog a szomszédos csatornába, például két szalagsáv vagy a bal és a jobb oldal között.

Az a gitárhang, ami már recseg és karcos, de még érthetően hallod benne az akkord hangjait.

Az EQ-n egy frekvenciatartomány halkítása, hogy a zavaró vagy felesleges rész ne takarjon el mást.

Az a frekvencia, ahol egy szűrő elkezdi érezhetően halkítani a jelet. Innen indul a vágás.

Egy ismétlődő mozgás egyetlen teljes köre: az LFO vagy egy hullám elindul, végigmegy az útján, és visszaér a kiindulópontra.

Megadja, hogy egy LFO a ciklusa melyik pontjáról induljon, vagy mennyivel járjon előrébb egy másik LFO-hoz képest.

Az az idő, amíg egy LFO vagy más ismétlődő mozgás egyszer teljesen körbeér, másodpercben vagy hangjegyértékben megadva.

A dobfelszerelés fém tányérjai, amik hosszan és fényesen zengenek, és a hangjuk nagy része a magas tartományban szól.

Az az áramkör, ami a számítógép számsorát újra folyamatos elektromos feszültséggé alakítja, hogy hangfalon vagy fülhallgatón megszólalhasson.

Lemezzengetőben egy mozgatható csillapító lap, amely a rezgő acéllemezhez közelítve rövidíti a zengés lecsengését.

Reverb-beállítás, ami a magasakat gyorsabban halkítja el a lecsengés közben, így a zengés farka idővel sötétebb lesz.

Olyan hangszín, amelyben a mély és a közép dominál, a magasak visszafogottak. Lehet stílus, de hiba is.

A számítógépes program, amiben felveszed, szerkeszted, kevered és kiírod a zenét. A rövidítés jelentése: digitális hangmunkaállomás.

Két szint arányát mutató mértékegység. A hangtechnikában mindenhol ezzel mérjük a hangerőt, az erősítést és a halkítást.

Digitális szintmérték, ahol a 0 a lehető legnagyobb érték, és minden más ez alatt, negatív számként áll.

Analóg feszültségszint mértékegysége decibelben: a 0 dBu pontosan 0,775 voltot jelent.

Feszültségszint decibelben, ahol a 0 dBV pontosan 1 voltot jelent. Főleg a háztartási hangtechnika −10 dBV-os szintjénél látod.

Olyan elektromos áram, ami mindig ugyanabba az irányba folyik, és nem leng ide-oda. Ezzel működnek az elemek és a fantomtáp.

Áramköri elem vagy funkció, ami az egyenáramot megállítja, a váltakozó hangjelet viszont átengedi.

Olyan eszköz, ami az ének éles „sz” és „s” hangjait csak abban a pillanatban halkítja, amikor megszólalnak.

Az az idő, ami alatt egy zengés vagy hang elhalkul, miután a forrás abbahagyta a szólást.

Egy átalakított formában tárolt jel visszaalakítása hallgatható formába, például mid/side jelből vissza bal-jobb sztereóba.

A bal és a jobb csatorna szándékos eltérítése egymástól, hogy a hang szélesebbnek, térbelibbnek hasson.

Két szerkezet szétválasztása rugalmas elemmel, hogy a rezgés ne tudjon közvetlenül átjutni egyikből a másikba.

Az, hogy egy hangszer vagy hang mennyire tisztán, részletesen és elkülönülten hallható a mixben.

Effekt, ami a hangot később újra lejátssza, így ismétlések, visszhangok keletkeznek. Tágabban bármilyen időbeli késést is jelent.

Az a részegység, ami a beérkező hangot megőrzi, és a beállított idő múlva kiadja. Minden delay-effekt ezen alapul.

Megadja, mennyi idő telik el az eredeti hang és az első ismétlés között, ezredmásodpercben vagy hangjegyértékben.

Minden fájl, amit egy munka végén átadsz, például mix, ének nélküli változat vagy stemek, a megbeszélt formátumban és elnevezéssel.

A magnófejekben és a szalagvezetőkben felgyűlt maradék mágnesség eltávolítása, hogy ne rontsa a felvett szalagokat.

Azt írja le, mennyire kitöltött, tömör a hang. Nincsenek benne üres rések, a halkabb részletek is előjönnek.

Az az érzet, hogy egy hang a mixben elöl, közel vagy hátul, messze szól. Moduláló effekteken a változás mértékét is jelenti.

A kompresszor, gate vagy dinamikus EQ belső része, ami figyeli a jel szintjét, és eldönti, mikor és mennyit kell dolgozni.

Olyan feldolgozás, ami ugyanarra a bemenetre mindig pontosan ugyanazt a kimenetet adja, mintáról mintára.

Egy hang másolatának szándékos, kicsi elhangolása, amitől a hang vastagabb és lebegősebb lesz.

Kis doboz, ami a gitár vagy basszus gyenge, nagy impedanciás jelét hosszú kábelre alkalmas, szimmetrikus mikrofonszintű jellé alakítja.

A hangszerből közvetlenül, erősítő és mikrofon nélkül rögzített tiszta jel, leggyakrabban gitárról vagy basszusgitárról.

A mikrofon vékony, rugalmas lapja, amit a hanghullám meglök. A mozgását alakítja át a mikrofon elektromos jellé.

Olyan bemenet, ami a szimmetrikus kábel két jelvezető erének különbségét veszi, így a mindkettőben egyforma zaj kiesik.

A hang sok irányba való szétterítése egyenetlen felülettel, hogy ne egyetlen erős visszaverődés érkezzen, hanem sok gyenge.

Olyan jel vagy eszköz, ahol a hangot sűrűn mért értékek sora, vagyis számok hordozzák.

Ha a digitális jel 0 dBFS fölé menne, a hullám teteje egyenesen levágódik. Ez éles, recsegő hangot ad, és utólag nem javítható.

A hangkártya a bemenetre érkező jelet egyenesen a fejhallgató-kimenetre küldi, a számítógép megkerülésével, így szinte késés nélkül hallod magad.

A hangnak az a része, ami egyenes úton, falakról való visszapattanás nélkül jut el a füledhez vagy a mikrofonhoz.

Megmutatja, hogy a mikrofon mennyi hangot kap közvetlenül a forrásból, és mennyit a falakról visszaverődve.

Olyan mikrofon, ami egyes irányokból érkező hangot erősebben vesz fel, mint másokból. A legtöbb ének- és hangszermikrofon ilyen.

A hullámforma megváltozása útközben: új felhangok kerülnek a hangba. Lehet kellemetlen hiba vagy szándékos, zenei hatás.

Nagyon halk zaj, amit a bitmélység csökkentésekor adnak a jelhez, hogy a kerekítési hiba ne torzításként, hanem egyenletes zajként szóljon.

Hangjegy, ami a mögötte álló pont miatt másfélszer olyan hosszú, mint az alapértéke. Delay és moduláció időzítésénél gyakori.

Amikor a saját hangodat kétszer hallod a fejhallgatóban: egyszer közvetlenül a hangkártyából, egyszer kicsit később a programon át.

Olyan effekt, amely egy felvételből egy második, kicsit eltérő előadást utánoz, hogy a hang teltebb legyen.

Ugyanazt a szólamot kétszer, két külön felvételként játszod fel, és a kettő együtt szól. Vastagabb, szélesebb hangot ad.

A mintavételi frekvencia csökkentése, például 96 kHz-ről 48 kHz-re. Előtte egy szűrő eltávolítja, ami az új frekvencián már nem férne el.

A megszokott kompressziós mód: a küszöbszint fölé érő hangos részeket halkítja, a halkakat változatlanul hagyja.

Dinamikaeszköz, ami a küszöbszint alatti halk részeket még halkabbá teszi, például hogy a szünetekben csökkenjen a zaj és az áthallás.

Egy érték lassú, fokozatos elmászása: például amikor egy szabadon futó LFO egyre jobban eltér a dal ütemétől.

Azt állítja, milyen erősen küldöd a jelet egy torzító vagy szaturáló fokozatba. Minél több, annál erősebb a torzítás.

Az a program, amelyen keresztül a számítógép a hangkártyával beszél. Hangfalaknál ugyanez a szó a hangszóróelemet jelenti.

Hosszan kitartott, alig változó hang vagy hangfelület, ami a zene alatt folyamatosan szól.

Az elektronikus zenében az a pont, ahol a felvezetés után a teljes ütem és basszus berobban. Rendszerint a dal legsűrűbb része.

Rövid kihagyás, kattanás vagy recsegés a hangban, mert a számítógép nem készült el időben a következő hangadaggal.

Ütőhangszer, amin egy kifeszített bőrt ütsz meg. A keverésben a lábdob, pergő, tamok és cintányérok együttese.

Egy közös gyűjtősáv, amibe az összes dobsávot beküldöd, hogy egyszerre állíthasd és dolgozhasd fel őket.

A gomb, amivel eldöntöd, mennyi szóljon az eredeti hangból, és mennyi az effekttel feldolgozott változatból.

Két független késleltetővonal egy effektben, jellemzően bal és jobb oldalon, mindkettő saját idővel, visszacsatolással és hangszínnel.

Két csatorna, amit egymástól függetlenül, két külön mono jelként kezelsz, akkor is, ha egy eszközön vagy egy sávon vannak.

Sztereó sávon két külön pan gomb, amivel a bal és a jobb csatorna helyét egymástól függetlenül állítod.

Egy hang automatikus lehalkítása, amíg egy másik szól. Utána a halkított hang magától visszatér.

Olyan hang, amelyből hiányzik a részlet és a tisztaság, mintha fátyol lenne rajta. Nem mindig a magasak hiányzanak belőle.

A hangszórókúp közepén lévő kis kupola, ami a mögötte lévő mágnesrést védi a portól. Gitárládánál fontos mikrofonozási célpont.

Olyan EQ, amelynek egy sávja csak akkor vág vagy emel, amikor az adott tartomány szintje átlép egy küszöböt.

Strapabíró mikrofontípus, amiben egy tekercs mozog a mágnes mellett. Nem kér áramot, és a nagyon hangos forrásokat is bírja.

A távolság decibelben a leghalkabb és a leghangosabb szint között, egy dalban vagy egy eszköz lehetőségeiben.

A halk és hangos részek váltakozása egy hangban vagy dalban. Az ezt alakító eszközöket is így hívják.

Gyűjtőnév azokra az eszközökre, amik a jel hangerejét a jel saját erőssége alapján, automatikusan változtatják.

Az első néhány visszapattanó hang, ami a falakról, a padlóról és a mennyezetről ér hozzád, még a zengés sűrű része előtt.

Egy hang jól elkülönülő, késve visszatérő másolata. Keverésben a delay-effekt hangzását hívják így.

A hang harapós, előre törő felső középtartománya. Ettől vág át egy gitár vagy ének a sűrű mixen.

A felvett hangdarabok vágása, mozgatása, igazítása és összefűzése, még a keverés előtt.

Olyan eszköz vagy plugin, ami átalakítja a hangot. Például zengetést, visszhangot, torzítást vagy hangszínváltozást ad hozzá.

Amikor csak egy-egy kiválasztott szót vagy hangot küldesz rövid időre egy effektbe, a sáv többi része pedig száraz marad.

Azt mutatja, egy hangszóró a kapott elektromos teljesítmény mekkora részét alakítja hallható hanggá.

Elektromos készülékek által kisugárzott zavar, ami beszivárog a kábelekbe és az eszközökbe, és zúgásként, zümmögésként vagy csipogásként hallod.

Egy hangfájl átalakítása egy másik formátumba, főleg tömörítettbe. Mid/side technikánál a bal-jobb jel közép-oldal jellé alakítását is így hívják.

Együtt játszó zenészek csoportja, például egy kórus, vonósnégyes vagy zenekar, amit egyszerre, egy térben veszel fel.

Az a görbe, ami megmutatja, hogyan változik egy hang ereje az időben: milyen gyorsan szólal meg, meddig tart, és hogyan hal el.

Eszköz, amivel a hang egyes frekvenciatartományait halkíthatod vagy erősítheted, és így formálod a hangszínt.

Funkció, ami összehasonlítja a saját felvételed és egy referencia hangszínét, és kiszámol egy EQ-görbét, hogy a tiéd hasonlóbb legyen.

Az első fej a magnó szalagútján, amely felvétel előtt letörli a szalagon lévő régi mágneses mintát.

Az alaphang páros számú többszöröse: kétszerese, négyszerese, hatszorosa. Kis adagban telt, kerek, zeneileg simuló színt ad.

Effekt, ami a jelhez új felharmonikusokat ad, főleg a magasakban, hogy a hang fényesebbnek és jelenlévőbbnek tűnjön.

Az expander a kompresszor ellentéte: növeli a különbséget a halk és a hangos részek között.

A lebegőpontos szám része, ami a nagyságrendet adja meg. Ettől tud a 32 bit float óriási szinttartományt átfogni.

A felvevőprogramban szóló keverést vagy egyes sávokat önálló hangfájlba írod, amit más program vagy ember is lejátszhat.

Amikor egy kompresszort vagy más dinamikaeszközt nem a saját sávja, hanem egy másik sáv jele vezérel.

Az akusztikai panelek külső, légáteresztő szövetburkolata, ami átengedi a hangot, és bent tartja a szálas anyagot.

A hang fokozatos felhangosítása a semmiből, vagy fokozatos elhalkítása a csendig, egy hangdarab vagy az egész dal elején és végén.

A keverőpult függőleges tolókája, amivel egy csatorna hangerejét állítod a keverékben, decibelben.

Kompresszor-felépítés, ahol az érzékelő a bemenő, még feldolgozatlan jelet figyeli, és ebből számolja ki a halkítást.

Amikor egy eszköz kimenetének egy része visszajut a bemenetére. Delay-nél ez szabja meg, hány ismétlés szól.

Kábelre húzott vagy csíptetett kerámiaszerű gyűrű, ami a magas frekvenciás rádiózavart csillapítja a vezetéken.

Kompresszor, amelyben egy térvezérlésű tranzisztor végzi a halkítást. Nagyon gyors, harapós, jól hallható karakterű típus.

Mikrofon-iránykarakterisztika, ami elölről és hátulról egyformán hall, oldalról viszont szinte semmit.

Rövid zenei díszítés, ami egy szünetet vagy két dalrész közti határt tölt ki, például egy dobpergetés vagy egy gitárfutam.

Olyan eszköz vagy funkció, ami a hang egy frekvencia-tartományát elhalkítja, a többit pedig átengedi.

Amikor egy szűrő vágási frekvenciáját időben végigmozgatod, és a hang fokozatosan kinyílik vagy bezáródik.

Az a pont a falon, plafonon vagy asztalon, ahonnan a hangfal hangja egyetlen visszapattanással a füledbe jut.

Olyan kompresszor, amelyen nincs threshold gomb: a küszöb rögzített, és a kompresszió mértékét a bemeneti szinttel állítod.

Torzított hangra mondják, ha a legmagasabb tartományban éles, szemcsés, szódavízpezsgésre emlékeztető zaj ül rajta.

Veszteségmentes, tömörített hangformátum. Kisebb, mint a WAV, de visszaalakítva bitre pontosan ugyanazt a hangot adja.

Két majdnem egyszerre szóló ütés, amelyeket a füled már külön hall: egy dobos díszítés, vagy keverésnél egy időzítési hiba.

Modulációs effekt, ami egy nagyon rövid, mozgó késleltetéssel süvítő, repülőgépszerű, söprő hangot ad.

Amikor egy eszköz minden frekvenciát nagyjából ugyanolyan hangosan ad vissza, semmit sem emel ki és semmit sem nyel el.

Olyan számábrázolás, ahol egy értékhez kitevő is tartozik. Így nagyon kicsi és nagyon nagy szinteket is pontosan le tud írni, szinte plafon nélkül.

Gyors, csörgő ismétlődés, ami két párhuzamos, kemény fal között pattogó hangból keletkezik, például egy tapsnál.

Megadja, milyen erős mágnesezettséget ír a felvevőfej a szalagra egy referenciahangnál. Ehhez igazítják a magnó szintjeit.

Olyan sáv, ami más sávokat foglal egy csoportba és összecsukhatóvá tesz, hogy a projekt átlátható maradjon.

A hang azon kiemelt frekvenciasávjai, amelyek a magánhangzókat és egy hang egyéni színét adják, a hangmagasságtól függetlenül.

A moduláció sebessége szabadon, hertzben megadva, a dal tempójától függetlenül.

Egy sáv pluginjait ideiglenesen hangfájllá rendereli, hogy kímélje a processzort, de bármikor visszaolvasztható.

Megadja, hányszor rezeg egy hanghullám másodpercenként. Minél nagyobb, annál magasabbnak halljuk a hangot.

Azt írja le, hogy egy adott pillanatban mely frekvenciatartományokat töltik ki a dal hangszerei, és mennyire zsúfoltan.

A hallható frekvenciák egy szelete két határ között, például a mély vagy a középtartomány. A mix térképének egységei.

Megmutatja, hogy egy eszköz a különböző magasságú hangokat mennyire egyforma erővel adja vissza vagy veszi fel.

Olyan működés, ami nem egyformán hat minden hangmagasságra: egyes frekvenciákon erősebben, másokon gyengébben vagy egyáltalán nem.

Amikor egy zengés különböző frekvenciái nem egyforma gyorsan halnak el: egyes tartományok tovább szólnak, mások hamarabb elhalkulnak.

Az irány, ahonnan a mikrofon a legerősebben veszi fel a hangot. Ezt kell a hangforrás felé fordítanod.

Az a fal, amelyik felé keverés közben nézel, és ami előtt a hangfalaid állnak.

Egy hang legmélyebb frekvenciája. Ez határozza meg, milyen magasnak hallod a hangot.

Egy szobaméret legmélyebb állóhulláma, amelynél épp egy fél hullámhossz fér el a két szemközti fal között.

Hosszú, műszőrös huzat, amit kültéren a mikrofonra vagy a szélvédő kosárra húznak, hogy elnyelje a szél zaját.

Azt mondja meg, mennyivel erősít vagy gyengít egy eszköz a rajta átmenő jelen, decibelben.

A kompresszor végrehajtó része, ami a detektor döntése alapján ténylegesen megváltoztatja a jel hangerejét.

Azt mutatja decibelben, mennyivel halkítja épp a kompresszor vagy a limiter a jelet.

A hangerő folyamatos, finom igazítása a dal során, kézzel vagy automációval, hogy egy hang mindig a helyén maradjon.

A jelszint tudatos beállítása a lánc minden pontján, hogy sehol ne legyen se túl halk, se túlvezérelt.

Két áramkör összekapcsolása úgy, hogy vezeték nem köti össze őket: a jel mágneses tér vagy fény útján jut át.

Funkció, amivel több csatorna azonos gombját összekötöd, így egy mozdulattal mindegyiket egyszerre állítod.

Dinamikai eszköz, ami elnémítja a hangot, amikor az egy beállított szint alá esik, és kinyit, amikor fölé emelkedik.

Nagy, hangos zengetés, aminek a lecsengését egy kapu hirtelen elvágja, így rövid, robbanásszerű csattanás marad belőle.

Hangosságmérésnél a nagyon halk szakaszok kihagyása a számolásból, hogy a csend ne húzza le a dal mért hangosságát.

Folyamatos, csúszó hangmagasság-változás két érték között, lépcsőzés nélkül. Delaynél akkor hallod, ha játék közben állítod az időt.

Az az érzés, hogy egy csoport hangszer vagy a teljes mix egy közös egésszé áll össze, nem különálló sávok sorává.

A dal ritmikai érzete: ahogy a hangok időzítése és hangsúlyai együtt mozgásra késztetnek. Nem a tempó, hanem annak érzése.

Kapcsoló, ami a hangkábel árnyékolásán megszakítja a földelés útját, hogy megszűnjön a földhurok okozta zúgás.

Két eszköz között több úton is összeér a föld, és a körben keringő kis áram állandó zúgást visz a hangba.

Összekapcsolt sávok halmaza, amelyeken egy mozdulat, például a fader húzása vagy a némítás, egyszerre mindegyikre hat.

Egy közös sáv, amelybe több hasonló sáv hangját összeküldöd, hogy együtt halkítsd, kompresszáld vagy effektezd őket.

Az elektromos gitár erősítője: felerősíti a gitár gyenge jelét, hangszínt és torzítást ad neki, és hangszórón megszólaltatja.

Egy nagy koncertterem hangját utánzó zengetés: tágas, lassan és simán lecsengő tér.

Dübörgő, koppanó zaj, ami akkor kerül a felvételbe, ha a mikrofont, a kábelt vagy az állványt megérinted, mozgatod.

Levágás, ahol a jel egy határ fölött hirtelen, éles sarokkal laposodik le. Keményebb, fényesebb torzítást ad, mint a lágy levágás.

A kompresszor akkor halkít teljes arányban, amint a jel átlépi a küszöbszintet, fokozatos átmenet nélkül.

Olyan erős, azonnali hangmagasság-korrekció, hogy az ének lépcsőzetesen ugrál a hangok között, és gépies, robotos hangzást kap.

Külső analóg eszközök sora, amelyeken a jel egymás után, meghatározott sorrendben halad át.

Beszúrás a felvevőprogramban, ami egy sáv jelét a hangkártyán át egy külső eszközbe küldi, majd visszaveszi.

Az alaphang egész számú többszörösén szóló részhang. Ezek aránya adja, hogy egy hang zongorának, gitárnak vagy torzított szintinek hallatszik.

Azt írja le, mennyi és milyen erős felharmonikus tölti ki a hangot. Több felharmonikustól a hang teltebb és jobban hallható.

Olyan torzítás, amely az eredeti hang frekvenciájának egész számú többszöröseit adja hozzá a jelhez.

Az alaphang és egész számú többszöröseinek sorozata: 1×, 2×, 3×, 4× és így tovább. Minden zenei hang erre a vázra épül.

Az akkordokból álló kíséret, ami a dallam alá hangulatot és alapot ad. Az énekesek egymás feletti szólamait is így hívják.

A hang bántó, fárasztó éle, ami főleg a felső középtartomány túlzott erejéből ered.

A magnófejek fizikai helyzetének beállítása: magasság, dőlés és a szalaghoz simulás, hogy a fej pontosan a sávokra írjon és olvasson.

A szalagos lejátszás jellegzetes púpja a mély tartományban, amit a lejátszófej mérete és a szalagsebesség együtt okoz.

A magnófej függőleges helyzete a szalaghoz képest. Ettől függ, hogy minden sáv pontosan a saját sávjára kerül-e.

Külön keverék, amit a zenész a fejhallgatójában hall felvétel közben. Független attól, amit a keverő ember hall.

A hangkártya vagy keverő saját aljzata a fejhallgatóhoz, külön hangerőgombbal és erősítővel, ami meghajtja a fejhallgatót.

Egy fejhallgató mért hangszín-eltéréseinek leírása, amiből a kalibrációs szoftver kiszámolja, mit kell kiegyenlítenie.

A fejre tett, a fület takaró kis hangszóró-pár. A stúdióban felvételhez, ellenőrzéshez és kis szobában keveréshez is használják.

A tartalék a jeled leghangosabb pontja és az a szint között, ahol már torzulni kezd.

A rezgés mértékegysége: megmondja, hányszor rezeg valami egy másodperc alatt. Minél nagyobb a szám, annál magasabb a hang.

Két egymásra fordított cintányér egy állványon, amit lábpedállal nyitsz és zársz, és a dobos ütővel is játszik rajta.

Hangszerbemenet, ami nagyon keveset „kér” a forrástól, így a passzív gitár vagy basszus hangszedője tompulás nélkül rákapcsolható.

A hallható hangok legfelső része, ami a fényességet, a csillogást és a részleteket adja.

A szalagszimulációk kiegészítő gombja, amivel a magas tartományt finoman igazítod, ha a szalaghatás túl tompára vagy túl élesre színezte.

EQ-forma, ami egy megadott frekvencia fölötti összes magast egyenletesen emeli vagy halkítja.

Szűrő, ami a beállított frekvencia alatti mélyeket elhalkítja, a fölötte lévő részt pedig változatlanul átengedi.

Folyamatos, magas, susogó alapzaj a felvételen, ami főleg csendes részeknél és erős erősítésnél hallható.

Egyetlen ütés egy dobon vagy ütős hangszeren, a megszólalástól a teljes elhalásig.

A középtartomány felső része, ahol a támadás, az érthetőség és a hangok éle ül. Keverőpulton gyakran HMF a neve.

Olyan hang, amelynek hiányzik a közepe, mintha lyuk lenne benne. Gyakran fázisprobléma vagy túl kivájt középtartomány okozza.

Tolakodó, dudaszerű középfrekvenciás kiemelés egy hangban, ami olcsó hangszóróra vagy tölcsérre emlékeztet.

Szimmetrikus kábelben az az ér, ami az eredeti polaritású jelet viszi. XLR-en a 2-es, TRS jacken a csúcs érintkező.

Olyan hangforrás vagy eszköz, ami annyira erős jelet ad, hogy a bemenet már a legkisebb gain mellett is túlvezérlődhet.

Az elektromos hálózatból származó mély, egyenletes zúgás. Európában 50 Hz-en és ennek többszörösein szól.

Hangmagasság-korrekciónál az a beállítás, ami a hosszan kitartott hangokat kíméletesebben javítja, hogy ne szóljanak gépiesen.

Olyan mastering, ahol a digitális pluginok és a külső analóg eszközök egy láncban, egymás után dolgoznak.

A vesénél keskenyebb iránykarakterisztika: elöl szűkebben hall, oldalról jobban elnyom, de hátul van egy kis érzékeny rész.

Egy eszköz összes bemenete és kimenete együtt. Ebből derül ki, hány jelet tudsz egyszerre bevinni és kiküldeni.

Olyan hangzás, ami körülveszi a hallgatót. Jelzőként széles, beburkoló teret jelent, szakszóként a sokcsatornás, magassági hangszórós formátumokat.

Az az érzés, hogy egy ütés vagy egy dalrész erősen, határozottan érkezik meg. Leginkább a kontraszt adja, nem a hangerő.

Egy kimenet vagy bemenet váltóáramú ellenállása ohmban. Azt mutatja meg, mennyire „terheli” egymást két összekötött eszköz.

A kondenzátormikrofon belsejében ülő kis áramkör, ami a kapszula rendkívül gyenge jelét kábelen továbbküldhető jellé alakítja.

A kimenet és a bemenet impedanciájának összehangolása, hogy a jel szintje és hangszíne ne változzon meg útközben.

Nagyon rövid, éles hang, egyetlen kattanás, amit mérésre használsz, mert a helye a hullámformán pontosan látszik.

Egy tér vagy eszköz „hangos ujjlenyomata”: felveszed, hogyan reagál egy rövid csattanásra, és ebből más hangokra is alkalmazható.

Két jel azonos fázisban van, ha a hullámaik egyszerre mennek fel és le, ezért összeadva erősítik egymást.

Hangszínszabályzó, amelynek szűrőit tekercsek és kondenzátorok alkotják. A klasszikus analóg csatorna- és passzív EQ-k jellegzetes megoldása.

Az ∞:1 kompresszor-beállítás: a küszöbszint fölé érő jel kimeneti szintje nem nő tovább, bármennyivel is hangosabb a bemenet.

Az a pont, ahol a jel belép egy eszközbe vagy pluginba, és az ehhez tartozó csatlakozó vagy szintgomb.

Az a beállítás, amivel megmondod egy sávnak, hogy a hangkártya melyik bemenetéről vegye fel a hangot.

Szűrő egy effekt bemenetén, amely még a feldolgozás előtt kivágja a nem kívánt tartományt, jellemzően a mélyeket.

Egy eszköz vagy plugin bejáratánál lévő szintállító, ami eldönti, milyen erős jel jut be a további feldolgozásba.

Megmutatja, mennyire terheli egy bemenet a rákötött forrást. Minél magasabb, annál kevésbé „szívja” a jelet.

Az az erősség, amivel a jel egy eszköz vagy plugin bemenetére érkezik. A szintjelzőn látod, és a gain gombbal állítod.

A sáv kapcsolója a felvevőprogramban, amivel a bejövő jelet élőben hallod, a sávon és a pluginjain keresztül.

Kapcsoló, ami fix értékkel, általában 10 vagy 20 dB-lel halkítja a bejövő jelet, mielőtt az az előerősítőhöz érne.

Egy eszköz legelső áramköre, ami a bejövő jelet fogadja, és ettől függ, mennyire színezi vagy torzítja a hangot, ha erősebben hajtod.

Transzformátor egy készülék bemenetén, amely leválasztja, illeszti és gyakran enyhén felerősíti a beérkező jelet.

Hely a csatornán, ahová egy effektet a jel útjába fűzöl. A teljes jel keresztülmegy rajta, egymás után sorban.

Az a szintcsökkenés, amit egy eszköz okoz pusztán azzal, hogy beteszed a jelútba, még mielőtt bármit tekernél rajta.

Az elektromos gitár vagy basszus hangszedőjéből jövő jel erőssége, ami érzékeny forrásból érkezik, és nagy impedanciás bemenetet kíván.

A dal ének nélküli változata, amelyben minden hangszer benne van, csak a vokál hiányzik.

A hangminták egész számként tárolva, fix legnagyobb értékkel. A 16 és 24 bites fájlok így működnek, és fölötte a jel levágódik.

Egyetlen LUFS-szám, ami egy teljes dal vagy műsor átlagos érzett hangosságát írja le, elejétől a végéig mérve.

Az, hogy a hallgató mennyire érti a szavakat egy énekben vagy beszédben, erőlködés nélkül.

Olyan csúcs, ami a tárolt digitális minták között keletkezik, amikor a lejátszó visszaalakítja a jelet folyamatos hanghullámmá.

A hangkártya beépített keverője, amivel a bemeneteket a számítógép megkerülésével, szinte késés nélkül küldheted a fejhallgatóba.

Kívülről a kábelbe vagy az eszközbe jutó elektromos zaj: zizegés, sercegés, rádióhang, amit nem a hangforrásod ad.

A kompresszor alapműködése, amikor a saját bemenő jelét figyeli, és ez alapján dönti el, mikor halkítson.

A dal nyitó része az első versszak előtt. Beállítja a hangulatot, és általában kevés elemmel, alacsony energiával szól.

Két dolog elkülönítése egymástól: a felvételnél a hangforrásoké, az elektronikában két áramkör közvetlen összeköttetéséé.

Egy 12 karakteres nemzetközi kód, ami egy adott hangfelvételt azonosít, hogy a lejátszások és jogdíjak a jó helyre kerüljenek.

Az a szűrő, amin a LUFS-mérő a jelet átengedi, hogy a mérés a hallás érzékenységét kövesse: a mélyeket kevésbé, a magasabb részt jobban számolja.

A dal hangneme: melyik alaphangra épül, és ehhez melyik hangok tartoznak. Hangmagasság-korrekciónál ezt állítod be elsőként.

Gyűjtőnév a billentyűs hangszerekre: zongora, elektromos zongora, orgona és szintetizátor a mixben.

A dobfelszerelés legnagyobb, lábpedállal megszólaltatott doba. A mixben a ritmus és a mély tartomány egyik alapköve.

A lábdob belsejébe, az elülső bőr lyukán át betett mikrofon. Az ütés kattanását és keménységét veszi fel.

A lábdob elülső bőre előtt, a dobon kívül álló mikrofon. A kerek, telt mélyet és a dob testét veszi fel.

Megadja, hogy a kompresszió a küszöbszintnél hirtelen, vagy egy átmeneti sávban fokozatosan kezdődik.

A lábdob hangjának mély-közép része, nagyjából 200 és 500 Hz között. Ettől hallod a lábdobot kis hangszórón is testesnek.

Az az idő, ami a hang keletkezése és a hallható visszajátszása között eltelik, amíg a jel átmegy a gépen.

A felvevőprogram funkciója, ami a pluginok okozta késést kiszámolja, és visszajátszáskor minden sávot újra egy vonalba igazít.

Kétcsatornás kompresszor üzemmódja, ahol a bal és jobb helyett a két csatorna összegét és különbségét dolgozza fel külön.

Több hang egymásra helyezése úgy, hogy együtt egyetlen, gazdagabb hangként szóljanak.

A dal fő dallama, amire a hallgató figyel: legtöbbször az ének, néha egy szintetizátor vagy egy szólógitár.

A dal fő dallamát éneklő szólam, általában a mix legfontosabb, középre tett eleme.

Más hangforrás hangja, ami nem szándékosan kerül be egy mikrofonba. Ugyanazt jelenti, mint a bleed szó.

A sztereó jel két fele, a bal és a jobb csatorna, amelyeket két külön hangszóróra vagy fülre küldesz.

Azt mutatja meg, milyen erős a jel egy adott ponton, egy adott pillanatban. Decibelben mérjük, és a szintjelzőn látod.

Az, hogy ugyanaz a hang az egyik mikrofonban vagy csatornában hangosabb, mint a másikban. Ebből érzi a füled, honnan szól.

Két változatot azonos hangerőre állítasz, mielőtt összehasonlítod őket, hogy a valódi különbséget halld, ne a hangerőt.

A kompresszió nyugodt, kiegyenlítő fajtája: a hosszabb hangerő-ingadozásokat simítja el, nem az egyes ütéseket fogja meg.

Hallhatatlanul lassú rezgést előállító vezérlő, ami egy másik paramétert mozgat ütemesen, például a hangerőt, a hangmagasságot vagy a szűrőt.

Az LFO hullámformája, ami megszabja, milyen útvonalon mozog a vezérelt paraméter: lágyan, egyenletesen, ugrálva vagy véletlenszerűen.

Olyan dinamikaprocesszor, ami egy beállított plafon fölé semmilyen csúcsot nem enged, bármilyen erős is a bejövő jel.

Bemenet erős, már előerősített jelek fogadására: szintetizátor, külső előerősítő, keverő vagy más eszköz kimenetéhez.

Kis doboz transzformátorral, amit két audioeszköz közé kötsz, hogy megszakítsd a földhurkot és eltűnjön a zúgás.

Az eszközök között utazó, már felerősített jel szabványos szintje: jóval erősebb a mikrofonjelnél, gyengébb a hangszórójelnél.

Olyan kimenet, ami vonalszintű jelet ad egy következő eszköz bemenetére, például a hangkártyától az aktív monitorig.

Olyan EQ, ami a hangszínt úgy változtatja, hogy közben a frekvenciák egymáshoz képest nem csúsznak el időben.

A füled és a hangfalak közötti távolság. Ez dönti el, mennyi közvetlen hangot és mennyi szobahangot hallasz.

Kalibrációs és ellenőrző szoftverek kapcsolója, amivel eldöntöd, hogyan hallod a kimenetet: sztereóban, monóban, vagy korrekció nélkül.

Az a pont a szobában, ahol a fejed van, amikor a hangfalakon keresztül hallgatsz és döntesz.

A két hangfal és a fejed által alkotott, lehetőleg egyenlő oldalú háromszög, amiben a sztereókép a legpontosabb.

Olyan jel, ami a lejátszás vagy kiírás pillanatában érkezik kívülről: mikrofon, hangszer, külső szintetizátor vagy külső effekt.

Szándékosan rontott, koszos, régies hangzás: kevés magas, zaj, recsegés, hullámzó hangmagasság.

Az a képességünk, hogy meg tudjuk mondani, honnan szól egy hang. A keverésben: mennyire egyértelmű egy sáv helye a térben.

Olyan csatlakozó, ami bedugva bekattan, és csak egy gomb vagy retesz megnyomására lehet kihúzni.

A dinamikaprocesszor egy kis ideig visszatartja a hangot, így előre látja a közelgő csúcsokat, és időben reagálhat rájuk.

Kijelölt szakasz, amit a program újra és újra lejátszik. A zenében egy ismétlődő hangmintát is így hívnak.

A hangkártya kimenetét kábellel a saját bemenetére kötöd, hogy megmérd, mennyit késik a jel oda-vissza útja.

Olyan hangfájl, amiből visszaalakítva pontosan az eredeti hangadat jön vissza. Lehet tömörítetlen, mint a WAV, vagy tömörített, mint a FLAC.

Olyan tömörítés, ami a kisebb fájlméretért cserébe végleg eldobja a hang egy részét. Ilyen az MP3, az AAC és az Opus.

Az, hogy mennyire hangosnak érzed a hangot. Nem ugyanaz, mint a csúcsszint, mert a füled az átlagra és a hangszínre is figyel.

Mérő, ami nem a jel csúcsait, hanem az érzett hangerőt mutatja, általában LUFS egységben.

A dalok hangerejének kiegyenlítése az érzett hangosságuk alapján, hogy egymás után lejátszva nagyjából egyformán hangosnak halld őket.

LU-ban megadott szám, ami megmutatja, mennyit változik egy dal hangossága a halkabb és a hangosabb részei között.

A felesleges legmélyebb hangok eltávolítása egy sávról, hogy ne foglaljanak helyet a basszus és a lábdob elől.

A hang legmélyebb része: a basszus és a lábdob tartománya, ami a dal súlyát és lüktetését adja.

Felvevőprogram-funkció, ami felvétel közben megkerüli a nagy késésű pluginokat, hogy kevésbé csússzon, amit visszahallasz.

EQ-forma, ami egy megadott frekvencia alatti összes mélyet egyenletesen emeli vagy halkítja.

Klasszikus passzív EQ-fogás: ugyanazon a mély frekvencián egyszerre emelsz és csillapítasz, így súlyos, mégis tiszta mélyet kapsz.

Amikor a mély hangok a zengésben vagy a szobában tovább szólnak és összegyűlnek, ettől a hang dörmögős, sáros lesz.

A zengetés mély tartományának gyorsabb lecsengetése, hogy a basszus ne gyűljön fel és ne sározza be a keverést.

Az az idő, amíg a mély hangok a szobában elhalnak, miután a hangforrás már elhallgatott.

Megmutatja, milyen mélyre szól le érdemben egy hangfal, mielőtt a hangereje érezhetően esni kezd.

A hangkártya olyan illesztőprogramja, ami a számítógép és a hangkártya közti utat a lehető legrövidebbre veszi, így kisebb a késés.

A középtartomány alsó része, nagyjából a mély fölötti sáv, ami a hangszerek testét és melegségét adja.

Szűrő, ami a beállított frekvencia fölötti magasakat elhalkítja, az alatta lévő részt pedig átengedi.

Kis impedanciájú kimenet, ami a jelét hosszú kábelen is gond nélkül elviszi. A mikrofonok és a DI-dobozok kimenete ilyen.

A hangosság különbségének mértékegysége. 1 LU pontosan akkora lépés, mint 1 dB, de hallás szerint súlyozott méréshez tartozik.

Az érzett hangosság mértékegysége. A hallás szerint szűrve és a csendes részeket kihagyva méri, milyen hangos egy hang.

A transzformátor tekercsei közötti fémmag, ami a mágneses teret vezeti, és nagy szinten a mélyekben enyhe telítést ad.

A fő hangfalpár, amin a keverést hallgatod. Subwooferes rendszerben ez kapja a váltási frekvencia feletti tartományt.

Utólagos erősítés a kompresszor kimenetén, ami visszaadja azt a hangerőt, amit a halkítás elvett.

A lebegőpontos szám része, ami a pontos számjegyeket tárolja. A 32 bit float formátumban ez adja a minta finomságát.

A flanger és a phaser gombja, ami a söprés alappontját állítja: az alap késleltetési időt vagy a bevágások kiinduló frekvenciáját.

Kompresszor-beállítás, amelynél te adod meg a visszaengedési időt, és a kompresszor mindig ugyanezt az időt használja.

Amikor egy hang elnyom egy másikat, mert hasonló frekvencián szól, és a hangosabbik miatt a halkabbat nem hallod tisztán.

A hangszigetelés egyik alapja: minél nehezebb egy fal vagy ajtó, annál nehezebben mozdítja meg a hang.

A felvevőprogram végső csatornája, ahová minden sáv összefut, és ahonnan a hang a hangfalakra vagy a kiírt fájlba megy.

A kész keverés utolsó feldolgozási lépése, amitől a dal kiadható lesz, és minden lejátszón egységesen szól.

Egy mastering-programcsomag gépi segédje: meghallgatja a dalodat, és kiinduló beállítást javasol a teljes láncra.

A masteren egymás után következő feldolgozó eszközök sora, amin a kész keverés végighalad, mielőtt kiadható fájl lesz belőle.

Az a hangmérnök, aki a kész keverésből kiadható végső változatot készít: hangzást finomít, szintet állít és exportál.

A kész mixre tett hangszínszabályzó, amivel apró, pontos mozdulatokkal az egész dal hangszínét hangolod.

Egyetlen pluginba csomagolt mastering-eszköztár, amiben az EQ, a dinamika, a sztereókép és a hangerő moduljai egy helyen vannak.

Egy egyszerű összeadó-kivonó átalakítás, ami a bal és jobb csatornából mid és side jelet képez, majd vissza.

Olyan limiter, amit arra hangoltak, hogy a dal a lehető leghangosabb legyen, miközben a csúcsai egy beállított plafon alatt maradnak.

Kifejezetten mérésre készült, gömbkarakterisztikájú mikrofon, ami minden hangmagasságot a lehető legegyenletesebben rögzít.

Zárt dobozra feszített lap vagy fólia, ami egy szűk mély frekvenciasávon együtt rezeg a hanggal, és elnyeli az energiáját.

A hangfájlba írt kísérő adatok: előadó, cím, album, év, borító és azonosító kódok. Nem hallod őket, de a lejátszók és a terjesztők olvassák.

Kijelző, ami megmutatja, milyen erős a jel az adott ponton. Van, amelyik a csúcsokat, és van, amelyik az átlagos hangosságot figyeli.

Egyenletes kattogás a beállított tempóban, amihez igazodva sietés és lassulás nélkül tudsz játszani.

Milyen messze áll a mikrofon a hangforrástól. Ettől függ a hangerő, a mélyek mennyisége, a szoba hangja és az érkezési idő.

A hangkártya vagy keverő XLR-aljzata, mögötte egy előerősítővel, ami a gyenge mikrofonjelet használható szintre emeli.

A mikrofonok nagyon gyenge, néhány ezred voltos kimenő jele, amit egy előerősítőnek kell felemelnie a használható szintre.

A hangerő apró, gyors változásai egy hangon vagy ütésen belül, amelyek élővé és kifejezővé teszik az előadást.

Eszköz, ami a levegő rezgését elektromos jellé alakítja, hogy a hangkártya és a számítógép dolgozni tudjon vele.

Az, hogy a mikrofon milyen távolságra, milyen szögben és hol áll a hangforrástól. A hangszín nagy része már itt eldől.

A sztereó jel azon része, ami a bal és a jobb csatornában közös. Ez szól középről, és ez marad meg monóban.

A sztereó jel felbontása a két oldal közös részére (mid) és a különbségükre (side), hogy külön kezelhesd őket.

Olyan EQ, amely a sztereó jel közös, középső részét és az oldalsó különbségét külön tudja szabályozni.

Nagyobb stúdióhangfal, amit távolabbról hallgatsz, mint az asztali monitort. Nagyobb szobához és kezelt akusztikához való.

Hangszerek és programok közötti vezérlő adat. Nem hang, hanem utasítás arról, melyik hang szóljon, mikor és milyen erősen.

A hallható frekvenciák közepe, nagyjából 200 Hz és 5 kHz között. Itt szól az ének, a gitár és a zongora legfontosabb része.

Egy másodperc ezredrésze, rövidítve ms. A hangtechnikában a legtöbb időbeli beállítás ebben az egységben van.

Olyan EQ-működés, ami késleltetés nélkül dolgozik, cserébe a módosított frekvenciák körül kicsit eltolja a fázist.

A dal összes sávja együtt, egymáshoz igazított hangerővel, hangszínnel és térrel. Egy effekt „Mix” gombja viszont mást jelent.

Az a közös csatorna, ahová a dal összes sávja befut, mielőtt kimegy a hangfalakra vagy az exportált fájlba.

Az, hogy egy hang a helyén szól-e a mixben: nem lóg ki, és nem is vész el a többi között.

Az a munka, amikor a dal összes sávját egymáshoz igazítod hangerőben, térben és hangszínben, hogy együtt jól szóljanak.

A tér saját hangszíne, amit a benne kialakuló állóhullámok adnak: egyes mély hangokat kiemel, másokat elnyel.

Amikor egy-egy mély hang a szobamódus miatt tovább zeng, mint a többi, és a hang elhallgatása után is búg.

Egy hangparaméter szabályos, ismétlődő változtatása, például a hangerőé vagy a hangmagasságé. Ebből születik a chorus, a tremolo és a vibrato.

Az a láthatatlan vezérlőjel, amely egy másik gombot mozgat helyetted, például egy LFO, egy burkológörbe vagy egy véletlengenerátor.

A LUFS-mérés leggyorsabb nézete: mindig az utolsó 400 ezredmásodperc hallás szerint súlyozott hangosságát mutatja.

Asztali doboz a hangkártya és a hangfalak között, amivel a hallgatási hangerőt állítod, és hangfalpárok között váltasz.

Az a hangerő, amin a hangfalakból vagy a fülhallgatóból hallgatod a munkádat. Érdemes egy állandó, mérsékelt szintet választani.

Az az út, amin a felvett jel visszajut a fejhallgatódba, hogy halld magad. Ami ezen megy, az nem kerül rá a felvételre.

Minden, amin keresztül hallod, amit csinálsz: felvétel közben a saját játékod, keverésnél a mix hangfalon vagy fejhallgatón.

Egyetlen hangcsatorna. Ha mono jel szól két hangfalból, mindkettőből ugyanaz jön, és középről hallod.

Amikor egy széles sztereó hang monóra összegezve összeesik: elveszti a terét, elvékonyodik, vagy egyes részei eltűnnek.

Azt jelenti, hogy a sztereó mixed akkor is jól szól, ha a két csatornát egyetlen hangszóró szólaltatja meg.

Olyan moduláció, amely a bal és a jobb csatornát pontosan egyszerre és ugyanúgy mozgatja, ezért a hang középen marad.

Zengetés, aminek csak egy kimeneti csatornája van, így a tere nem terül szét, hanem egy ponton, fókuszáltan szól.

Egyetlen csatornán rögzített hang, például egy mikrofonnal felvett ének vagy egy közvetlenül bedugott gitár.

A bal és a jobb csatorna összeadása egyetlen csatornává, ahogy egy egyhangszórós eszköz is lejátssza a sztereó felvételt.

Egyetlen hangcsatornát tartalmazó sáv, például egy mikrofonhoz vagy egy hangszerkábelhez.

Egyszólamú: egyszerre csak egy hang szól. Hangjegy alapú szerkesztésnél ez az elemzési mód énekre és szólóhangszerre.

A legismertebb veszteséges hangformátum. Kicsi fájlt ad, mert elhagyja azt, amit a füled valószínűleg úgysem venne észre.

A mély és a közép határán felhalmozódó hangtömeg, amitől a mix zavaros, maszatos és tömör lesz.

Amikor egy hangforrást egyszerre több mikrofonnal veszel fel, például dobot, zongorát vagy gitárládát.

Olyan visszaállás, ahol a kompresszor először gyorsan enged, majd a maradék halkítást lassan, akár másodpercek alatt engedi el.

Kompresszió, ami a jelet frekvenciasávokra bontja, és minden sávot külön kompresszorral kezel.

Szaturáció, ami a jelet frekvenciasávokra bontja, és mindegyiket külön mértékben, külön stílusban torzítja.

A dal összes sávja külön hangfájlként, előkeverés nélkül, hogy valaki más teljesen elölről keverhesse.

Olyan szalagos felvevő, ami egy széles mágnesszalagon egyszerre sok független sávot rögzít és játszik vissza.

Gomb, ami egy sávot vagy csatornát elnémít anélkül, hogy a hangerő-beállításához vagy a felvételhez hozzányúlna.

Olyan énekhang-jelleg, mintha az énekes befogott orral énekelne. Egy túl erős középső sáv okozza.

Plugin, ami a számítógéped processzorán fut, nem egy hangkártyába vagy külső dobozba épített jelfeldolgozó chipen.

Közelről hallgatott stúdióhangfal, ami a közvetlen hangot helyezi előtérbe, így kevésbé függ a szoba akusztikájától.

Azt jelzi, hogy a bal és a jobb csatorna nagyrészt egymással ellentétesen mozog, ezért monóra összegezve kiolthatják egymást.

Minden nem kívánt hang a felvételben: sistergés, zúgás, szobazaj. Szintetizátoroknál egy szándékosan használt hangforrás neve is.

Az a halk, állandó zaj, ami akkor is ott van a felvételen, amikor senki nem játszik. Ennél halkabb részlet már elveszik benne.

Olyan eljárás vagy plugin, ami a felvételből kiszűri a nem kívánt zajt: sistergést, búgást, háttérzajt.

A dither zaját a hallás számára kevésbé érzékeny, magas frekvenciák felé tolja, így a zaj halkabbnak tűnik.

Torzítás, ahol a kimenet nem arányosan követi a bemenetet. Ettől olyan új frekvenciák születnek, amik az eredeti hangban nem voltak.

Olyan hangfeldolgozás, ahol a kimenet nem egyenesen arányos a bemenettel. Ettől új felhangok keletkeznek, amik az eredeti hangban nem voltak.

Olyan zengés, aminek a lecsengése nem természetesen halkul el, hanem például hirtelen elvágják, vagy fokozatosan felerősödik.

Egy hangfájl hangerejének egyenletes átállítása, hogy a legnagyobb csúcsa vagy az átlagos hangossága egy célértéket érjen el.

Egy nagyon keskeny, mély vágás az EQ-n, ami egyetlen zavaró frekvenciát szed ki, a környezetét alig érintve.

Egyetlen zenei hang, saját magassággal, kezdettel és hosszal. A hangszerkesztő programok a felvételt ilyen egységekre bontják.

Az, hogy mennyire hallod tisztán, milyen hangot játszik egy hangszer. A basszusnál és a 808-nál a legkényesebb.

Hangjegy alapú szerkesztésnél az az eszköz, amivel két összeolvadt hangot kettévágsz, vagy egy hibásan kettébontottat összevonsz.

Megmondja, meddig tart egy hang az ütemhez képest: egész, fél, negyed, nyolcad. Tempóhoz kötött effekteken ezzel állítod az időt.

Olyan szerkesztési mód, ahol a program a felvételt külön mozgatható hangjegyekre bontja, és mindegyiknek külön állíthatod a magasságát, idejét és hangszínét.

Az az irány, ahonnan a mikrofon a legkevésbé hall. Ide fordítva a zajforrást a legtöbbet nyomhatod el belőle.

Két változatot egymás ellen, fordított polaritással játszol le. Ha csend marad, a kettő mintára egyforma.

A mintavételi frekvencia fele. Ez a legmagasabb frekvencia, amit egy adott digitális rendszer még hűen le tud írni.

Olyan szobamódus, amelyben a hang mind a hat felületről visszaverődik: falakról, padlóról és mennyezetről is.

Két hang távolsága, ahol a magasabbnak pontosan kétszer akkora a frekvenciája. Zeneileg ugyanaz a hang, csak magasabban.

Az alaphang páratlan számú többszöröse: háromszorosa, ötszöröse, hétszerese. Érdesebb, karcosabb, előre törő színt ad.

Amikor a hang nem szemből, hanem szögben éri a mikrofont. Ilyenkor halkabb, és jellemzően a magasakból is veszít.

A mix kiírása fájlba gyorsabban a lejátszási sebességnél, mert a számítógép nem vár a valós időre, csak kiszámolja.

Általános szó arra, ha valamit egy kiindulóponthoz képest arrébb tolsz: időben, fázisban vagy értékben.

Mikrofon-iránykarakterisztika, ami minden irányból nagyjából egyformán hall: elölről, oldalról és hátulról is.

Azt jelenti, hogy a hangforrás pontosan a mikrofon vagy a hangszóró szemközti irányában van, 0 fokban.

A hangkártyába vagy hangfalba épített kis számítóegység, ami a számítógép processzora nélkül, szinte késés nélkül dolgozza fel a hangot.

Apró, integrált erősítő-áramkör, ami a legtöbb modern hangeszköz erősítő fokozatában dolgozik.

Az a névleges átlagos jelszint, amire egy analóg eszközt terveztek, és amihez képest a zaj és a tartalék számolódik.

Egy fényforrásból és fényérzékelőből álló alkatrész, ami az optikai kompresszorban a jel erősségéből fényt, abból halkítást csinál.

Olyan kompresszor, amelyben egy fényforrás és egy fényérzékelő cella végzi a halkítást. Lassú, sima, jelfüggő reakciójáról ismert.

Nyílt, ingyenes, veszteséges hangformátum. Kis adatsebességnél is jól szól, ezért beszédre és internetes hangra gyakran használják.

Két jel ellentétesen mozog: amikor az egyik emelkedik, a másik süllyed, ezért összegezve gyengítik vagy kioltják egymást.

Minden hangfeldolgozó készülék, ami a számítógépen és a keverőpulton kívül, külön dobozban él: kompresszor, EQ, zengető, előerősítő.

Az a pont, ahol a jel elhagy egy eszközt vagy plugint, és a gomb, amivel ennek a szintjét állítod.

Az a jelszint, amivel egy eszköz vagy plugin továbbadja a hangot a láncban következőnek.

Egy készülék utolsó erősítő része, ami a kész jelet elég erősen és stabilan kiküldi a kábelre, a következő eszköz felé.

A készülék kimenetén ülő transzformátor, ami illeszti és leválasztja a jelet, közben pedig finoman színezi is.

A dal utolsó része az utolsó refrén után. Levezeti az energiát, és megadja, hogyan ér véget a dal.

Amikor annyi javítást halmozol egy hangra, hogy az eredmény rosszabb lesz, mint a kiindulás.

Új sáv felvétele a már meglévők mellé, miközben a korábban felvett részeket hallgatod.

A dobfelszerelés fölé állított mikrofon vagy mikrofonpár, ami a cintányérokat és a dob egészének hangképét veszi fel.

Amikor egy fokozat több jelet kap, mint amennyit tisztán el tud vinni, és torzítani kezd.

A plugin belül a projektnél magasabb mintavételi frekvencián dolgozik, hogy a torzításból eredő nem kívánt, tükröződő hangokat elkerülje.

Az a rövid pillanat, amikor egy csúcs átjut a kompresszor vagy limiter beállított határán, mielőtt az reagálni tudna.

Hosszan kitartott, lágy szintetizátoros hangfelület, ami a dal alatt kitölti a teret. A szó egy csillapító kapcsolót is jelent.

Az a gomb vagy beállítás, amivel eldöntöd, hogy egy sáv balról, jobbról vagy középről szóljon a sztereó képben.

Amikor előre rögzíted, hogy egy sáv panorámája a dal során hogyan változzon, és a felvevőprogram ezt magától lejátssza.

Szabály, ami megadja, mennyivel halkul a középre panolt mono jel, hogy panorámázás közben egyenletesnek halljuk a hangerőt.

Az eredeti hanghoz egy erősen kompresszált másolatot kevernek hozzá. Így az ütés megmarad, a halk részek pedig felerősödnek.

Olyan EQ, ahol a sávok nem egymás után, hanem egymás mellett dolgoznak, és a kimenetük egy közös pontban adódik össze.

Az eredeti hang mellé egy erősen feldolgozott másolatát keverjük, így a hatás adagolható, és az eredeti karaktere megmarad.

Olyan EQ, amelynek minden sávjánál szabadon állíthatod a frekvenciát, a kiemelés vagy vágás mértékét és a sáv szélességét.

Tekercsekből és kondenzátorokból álló áramkör a hangfal belsejében, ami az erősített jelet szétosztja a mély és a magas hangszóró között.

Áram nélkül, egy transzformátorral működő DI-doboz, ami a hangszer jelét szimmetrikus, mikrofonszintű jellé alakítja.

Olyan hangszínszabályzó, amelynek szűrői tápellátás nélküli alkatrészekből állnak, ezért erősítő kell utána.

Elektromos gitár vagy basszus elem nélküli hangszedőkkel. A jelét csak a húrok rezgése és a mágnesek állítják elő.

Stúdióhangfal beépített erősítő nélkül. Egy külön végerősítő hajtja meg, amihez hangfalkábellel csatlakozik.

Egy aljzatsor, amire a stúdió összes bemenete és kimenete ki van vezetve, így rövid kábelekkel bármit bármihez köthetsz.

A digitális hang alapformája: a jelet szabályos időközönként megmérik, és minden mérést egy számként tárolnak, tömörítés nélkül.

A jel legmagasabb pillanatnyi szintje egy adott szakaszon. Ez az a pont, ami a leghamarabb eléri a plafont.

Az a kompresszor-feladat, amikor csak a kiugró, hirtelen csúcsokat fogod meg, és a hang többi részéhez szinte nem nyúlsz.

Kompresszor-érzékelési mód, ami a jel pillanatnyi csúcsaira reagál, ezért a rövid ütéseket és tranzienseket is gyorsan elkapja.

Szintjelző, ami gyorsan követi a jel legmagasabb pontjait, hogy lásd, mennyire jársz közel a túlvezérléshez.

A teljes fájl hangerejét egyetlen értékkel úgy emeli vagy csökkenti, hogy a legmagasabb csúcs egy megadott szintre kerüljön.

Egyes kompresszorokon a halkítás mértékét állító gomb neve. Tágabban minden eljárás, ami a jel csúcsait lejjebb viszi.

A dal legmagasabb csúcsa és érzékelt, átlagos hangossága közti különbség. Megmutatja, mennyi dinamika maradt a zenében.

A hullám legmagasabb pozitív és legmélyebb negatív pontja közti teljes távolság.

Öt elektródás elektroncső, nagyobb erősítéssel és teljesítménnyel. Szaturátorban harapósabb, élesebb csöves színt ad, mint a trióda.

Tömörítési elv, ami a hallás korlátait kihasználva dobja el a hang azon részeit, amelyeket úgysem vennénk észre.

Az ütéssel, rázással vagy dörzsöléssel megszólaltatott hangszerek. A mixben főleg a dobfelszerelésen túli kiegészítő ütősöket jelenti.

Az a hangkép a két hangfal között, ahol a középre panorámázott hangokat hallod, pedig ott nincs hangszóró.

A 48 voltos egyenáram, amit a hangkártya vagy a keverő az XLR-kábelen át küld a kondenzátormikrofonnak, hogy működni tudjon.

Azt írja le, hol tart egy hanghullám a rezgésében. A gyakorlatban két hasonló jel időbeli elcsúszásáról beszélünk vele.

Fokban megadja, mennyire jár előrébb vagy hátrébb egy hullám egy másikhoz képest: 0° azonos, 180° ellentétes.

Amikor két jel ellentétes állásban találkozik és gyengíti vagy teljesen megsemmisíti egymást, így hang vagy frekvenciák tűnnek el.

Amikor két összetartozó jel, például a lábdob és a basszus, időben összhangban mozog, és a mélyben erősítik egymást.

Az az időbeli elcsúszás, amit egy szűrő a különböző frekvenciákon okoz, így a hang egyes részei kicsit később érkeznek, mint a többi.

Az EQ-plugin beállítása, amivel eldöntöd, hogyan kezelje az EQ a fázist: késleltetés nélkül vagy lineáris fázissal.

Megmutatja, hogy egy szűrő vagy eszköz mennyivel tolja el a fázist az egyes frekvenciákon.

Egy jel egyes frekvenciáinak időbeli elcsúszása, amit gyakran egy EQ vagy egy szűrő okoz.

Modulációs effekt, ami all-pass szűrőkkel néhány bevágást húz végig a hangon, ettől az lágyan, hullámzóan örvénylik.

Hangleírás arra a vékony, üreges, kicsit sziszegő hangra, amit fáziseltolódás és fésűszűrő-hatás okoz.

Egy zenei vagy szöveges mondat: az ének egy összefüggő szakasza két levegővétel között.

A pengetőt és a vele megütött húr éles, rövid hangindítását is jelenti, ami basszuson és gitáron erős csúcsokat ad.

Az elektromos hangszer „füle”: mágnesből és tekercsből álló alkatrész, ami a húrok rezgését elektromos jellé alakítja.

A szalagos gép gumigörgője, ami a szalagot a hajtótengelyhez szorítja, hogy az egyenletes sebességgel haladjon.

Sztereó delay, aminek az ismétlései felváltva szólnak a bal és a jobb oldalon, mint egy pattogó labda.

Olyan zajjel, amelyben minden oktávnyi sávban ugyanannyi energia van, ezért a fülnek nagyjából kiegyenlítettnek hangzik.

Az, hogy egy hangot milyen magasnak vagy mélynek hallasz. Főleg a hang alapfrekvenciájától függ.

Egy hangjegy átlagos, fő hangmagassága. Ha ezt tolod el, az egész hang feljebb vagy lejjebb kerül, a belső mozgásaival együtt.

Eljárás, ami a hamis hangok magasságát a helyes hangra húzza, automatikusan vagy kézzel, hangjegyenként.

A hangmagasság lassú elvándorlása egy kitartott hangon belül, például amikor az énekes a hang végén kicsit lecsúszik.

A hangmagasság folyamatos, ismétlődő mozgatása, jellemzően LFO-val. Ebből lesz a vibrato, és ez lebegteti a chorust is.

Egy hang magasságának feljebb vagy lejjebb tolása, általában úgy, hogy a tempója és a hossza ne változzon.

Az a frekvencia, ami körül a tilt EQ megbillenti a hangszínt: fölötte emel, alatta vág, vagy fordítva.

Hogy hová teszed a mikrofont, a hangfalat, a panelt vagy saját magadat a szobában. Sokszor többet számít, mint egy drága eszköz.

Zengető, ami egy nagy, kifeszített fémlemez rezgéséből készít sűrű, fényes zengést. Ma főleg pluginként használják.

A már felvett hang lejátszása, szemben az épp beérkező élő jellel. Mást jelent, mint a hétköznapi playbackes éneklés.

A szalagos magnó azon feje, ami a szalagon tárolt mágneses mintát visszaolvassa, és újra elektromos jellé alakítja.

A P, B és hasonló hangoknál kicsapó léglökés, ami a mikrofonba érve mély, tompa puffanást okoz a felvételen.

Egy kiegészítő program, ami a felvevőprogramon belül fut, és egy effektet vagy egy hangszert ad hozzá.

Egy sávon egymás után következő pluginok sora, ahol mindegyik az előtte lévő kimenetét kapja meg.

Az a késés, amit egy plugin a saját működése miatt ad a jelhez. Általában mintában vagy ezredmásodpercben adják meg.

A mikrofon érzékenysége irányonként: megmutatja, mely irányból hallja jól a hangot, és honnan nyom el belőle.

A jel előjele: a polaritásfordítás a hullámot fejjel lefelé állítja, a pozitív kilengésből negatív lesz, és fordítva.

Az utolsó, finom mozdulatok egy hangon vagy mixen, amitől simább, fényesebb és befejezettebb lesz.

Többszólamú: egyszerre több hang szól. Hangjegy alapú szerkesztésnél ez az elemzési mód akkordokra, gitárra, zongorára.

A mikrofon elé állított vékony háló, ami a P és B hangok léglökését szétszórja, mielőtt a membránt elérné.

Levegőt átengedő, szálas vagy nyitott cellás anyag, ami a pórusai közt mozgó levegő súrlódásával nyeli el a hangot.

Szándékos nyílás egy hangfalon vagy egy mikrofon kapszuláján, amin keresztül a levegő, és vele a hang, ki-be mozog.

Fújó, szuszogó mellékzaj, ami egy bass reflex hangfal nyílásából jön, amikor hangos mély hang nagy sebességgel préseli ki a levegőt.

A jelútban a kompresszor mögötti pont. Ami itt történik, azt a kompresszor már nem hallja és nem reagál rá.

A csatorna jelútjának a fader utáni része: ami innen ágazik le, követi a fader minden mozdulatát.

A szintjelző a fader után méri a jelet, így azt mutatja, amit a csatorna ténylegesen továbbküld a mixbe.

Küldés, ami a sáv hangerőszabályzója után ágazik le, így a fader mozgatása az effektbe jutó jelet is arányosan változtatja.

A csatorna jelútjának az a pontja, ami már az összes insert-plugin után következik, tehát a feldolgozott jelet mutatja.

Egy szűrő zengése, ami egy hirtelen hang után marad meg rövid ideig. Természetesebbnek hat, mint az előcsengés.

Az az erősítő, ami a vonalszintű jelet elég erőssé teszi ahhoz, hogy meghajtson egy hangfalat.

Az, hogy a stúdió eszközei honnan és milyen úton kapják a hálózati áramot. Jól szervezve sok zúgást megelőz.

Az az egység, ami a hálózati áramot az eszköz számára használható, alacsony feszültségű egyenárammá alakítja.

A versszak és a refrén közötti rövid rész, ami feszültséget épít, hogy a refrén belépése nagyobbat üssön.

A száraz hang és a zengés megszólalása közti rövid szünet, ezredmásodpercben. Ettől marad tisztább az ének a zengés előtt.

Solózási mód, ami egy csatorna fader előtti jelét külön a lehallgató kimenetre küldi, a fő mix megváltoztatása nélkül.

A jelút olyan pontja, ami a sáv hangerő-szabályzója előtt van, ezért a fader mozgatása nem hat rá.

A szintjelző a csatorna faderje előtt méri a jelet, ezért a hangerő-húzástól függetlenül a bejövő szintet mutatja.

Küldés, ami a fader előtt ágazik le, ezért a küldött jel szintje nem változik, amikor a csatorna faderét mozgatod.

A csatorna jelútjának az a pontja, ami még az insert-effektek előtt van, vagyis a nyers bejövő jelet látja.

Halk, szívó jellegű zengés, ami egy hirtelen hang előtt jelenik meg. Főleg linear phase EQ-k és meredek szűrők okozzák.

A felvétel előtt a program visszaugrik néhány ütemet, és lejátssza a már felvett zenét, hogy ráhangolódj a belépésre.

Az első erősítőfokozat, ami a mikrofon nagyon gyenge jelét akkora szintre emeli, amivel a többi eszköz már dolgozni tud.

Az a mennyiség decibelben, amennyivel az előerősítő megemeli a bejövő jelet. A hangkártyán a gain gombbal állítod.

A kész sztereó keverés exportált fájlja, amit a mastering kap meg. Szándékosan hagy helyet a végső szintbeállításnak.

A felső középtartomány, amitől egy hang közelinek, érthetőnek és előtérben lévőnek hat a mixben.

Elmentett beállításcsomag egy pluginhoz vagy eszközhöz, amit egy kattintással betölthetsz kiindulópontnak.

Olyan mikrofon, amelynek membránja csak elölről kap hangot, ezért a légnyomás változását méri, és minden irányból közel egyformán hall.

Olyan mikrofon, amelynek membránját elölről és hátulról is éri a hang, és a két oldal közti nyomáskülönbségre reagál.

Egy effekt vagy feldolgozás eredményét új hangfájlba rögzíted, így a hatás beégett a felvételbe, és a beállítás többé nem kell hozzá.

Gyűjtőszó minden olyan műveletre, ami megváltoztatja a hangot: hangszínszabályzás, tömörítés, torzítás, zengetés.

Egy plugin működési módjának választója. EQ-nál azt dönti el, mennyi késleltetést és milyen fázisviselkedést fogadsz el a pontosságért cserébe.

A stúdiótechnika névleges vonalszintje, +4 dBu, ami nagyjából 1,23 volt. Erre a szintre készül a legtöbb profi keverő és külső eszköz.

Olyan EQ, amit nem egyetlen hangszerre, hanem kész műsoranyagra, egy teljes keverésre vagy buszra terveztek, széles, finom görbékkel.

Olyan kompresszor-viselkedés, ahol a reakcióidő nem fix, hanem a bejövő hanghoz alkalmazkodik.

Az irányított mikrofonok tulajdonsága: minél közelebb van a forrás, annál erősebben kiemelik a mélyeket.

Amikor a kompresszor halkítása és visszaengedése hallhatóan hullámzik, és az egész hang a ritmusra be-ki lélegzik.

Az az érzés, hogy egy hang eleje határozottan, erővel csap le, és a mellkasodban is érzed.

Felvétel, ami egy már meglévő sáv közepén, egy kijelölt ponton indul és áll le, hogy csak a hibás részt vedd fel újra.

Olyan erősítő, amelyben két cső vagy tranzisztor osztozik a hullámon: az egyik a felső, a másik az alsó felét viszi.

Az EQ-sáv szélességét megadó szám: nagyobb Q keskenyebb, kisebb Q szélesebb emelést vagy vágást jelent.

Különböző mélységű rekeszekből álló panel, ami a ráeső hangot sok irányba szétszórja, ahelyett hogy elnyelné vagy egy irányba visszaverné.

A kész master vagy export végső átnézése átadás előtt: meghallgatod, leméred és ellenőrzöd, hogy a fájl tényleg hibátlan.

Az a lépés, amikor a digitális átalakítás minden mintát a legközelebbi rögzíthető értékre kerekít.

A kerekítésből adódó eltérés az eredeti jel és a rögzített érték között. Halk részeken érdes torzításként hallatszik.

Moduláció, amit nem szabályos hullám, hanem véletlenszerűen változó értékek vezérelnek, így sosem ismétlődik pontosan.

Megadja, legfeljebb hány decibellel változtathat a szinten egy dinamikai eszköz, akármilyen erős a jel.

A moduláló effekt sebessége: másodpercenként hányszor ismétlődik a változás. Hz-ben vagy hangjegyértékben adják meg.

Megmondja, mennyire halkítja a kompresszor a küszöb fölé érő részt. 4:1-nél a küszöb fölötti 4 dB-ből 1 dB marad.

Kis, kerek, egyérintkezős dugó, amit a hifi- és otthoni eszközökön használnak. Aszimmetrikus jelet visz, sokszor piros és fehér párban.

A számítógép a hangot abban a tempóban számolja ki, ahogy szól, lemaradás nélkül.

A mix kiírása fájlba pontosan lejátszási sebességgel, miközben a program elejétől a végéig végigjátssza a dalt.

Egy korábban felvett, tiszta gitár- vagy basszus-DI-sávot visszajátszol egy igazi erősítőn, és azt újra mikrofonnal felveszed.

Egy kis hátrafelé mutató érzékeny terület a supercardioid és hypercardioid mikrofonok karakterisztikáján. Hátulról tehát ezek is hallanak valamennyit.

Megmutatja, mennyivel halkabban veszi fel a mikrofon a mögüle érkező hangot, mint a szemből jövőt.

A hallgatási hely mögötti fal, amelyről a hangfalak hangja visszapattan, és késve ér újra a füledhez.

Egy korábbi beállítás pontos visszaállítása, hogy egy félbehagyott keverést vagy mastert ugyanott folytathass.

Jegyzet vagy fotó egy külső eszköz minden gombállásáról, hogy később pontosan ugyanazt a hangot vissza tudd állítani.

A sáv piros gombja, amivel kijelölöd, hogy a következő felvételkor ez a sáv rögzítse a bejövő jelet.

A szalagos magnó áramkörei a felvevőfej előtt, amelyek a bejövő jelet erősítik, hangszínben előkészítik és a szalagra küldik.

A szalagos gép felvételi oldalán beállított hangszín-kiemelés, ami előre ellensúlyozza a szalag magashang-veszteségét és zaját.

A szalagos gépben az a fej, ami az elektromos hangjelet mágneses mintává alakítja, és ráírja a mellette elhaladó szalagra.

Az az útvonal, amin a hang a mikrofontól a merevlemezig eljut. Ami ezen az úton a jellel történik, az végleg benne marad a felvételben.

A hang rögzítése valamilyen hordozóra, ma legtöbbször hangfájlba. A szó a rögzítés folyamatát és a kész hanganyagot is jelenti.

A zenei CD szabványa: 44,1 kHz, 16 bit, két csatorna. A nevét az eredeti leírás piros borítójáról kapta.

Egy rögzített, megjelölt szint, amihez viszonyítasz: keverésnél a hallgatási hangerő, a berendezéseknél a névleges jelszint.

Egy kész, jól szóló dal, amihez keverés közben összehasonlítod a saját munkádat, hogy halld, merre tévedsz el.

A hangnak az a része, ami egy falról, plafonról vagy tárgyról visszapattanva, a közvetlen hangnál később ér hozzád.

Az a képesség, hogy a mikrofon bizonyos irányokból érkező hangokat sokkal halkabban vesz fel, mint a szemből jövőket.

Megadja, mennyi idő alatt hagyja abba a kompresszor a halkítást, miután a jel visszaesett a küszöbszint alá.

Egy meglévő dal új keverése vagy átdolgozása, gyakran más hangszereléssel, tempóval vagy stílusban.

Egy sávot a pluginjaival együtt új hangsávvá ír ki a projekten belül, ugyanarra az időpozícióra.

A delay egyetlen visszatérő másolata az eredeti hangból. A delay-effekt ismétlések sorából áll.

A szalagos gép lejátszó oldali áramkörei, amelyek a fej gyenge jelét felerősítik, hangszínben helyreállítják, és vonalszinten kiadják.

A szalagos gép lejátszó oldali hangszín-korrekciója, ami a felvételkori kiemelést visszaveszi, így a jel újra kiegyenlítetten szól.

Egy mérő vagy egy LFO visszaállítása a kiinduló állapotba, hogy tiszta lappal induljon.

Vékony, rugalmas fémprofil, amire a gipszkarton kerül, hogy a lap ne közvetlenül a falvázhoz rögzüljön, és kevesebb rezgést adjon át.

Egy frekvencia, amin egy tárgy, szoba vagy hangszer magától erősebben rezeg, ezért kilóg a hangból.

Az a mód, ahogy egy kompresszor a jel változásaira felel: milyen gyorsan fog, mennyire erősen, és hogyan enged vissza.

Az, hogy a kompresszor gombjaival te határozod meg, milyen gyorsan, mennyire és hogyan reagáljon a jelre.

Megadja, milyen gyorsan követi egy szintmérő a jel változását. A lassú mérő átlagot, a gyors csúcsot mutat.

Megadja, milyen gyorsan húzza a hangmagasság-korrektor a hamis hangot a helyes hangra. Lassan természetes, nagyon gyorsan robotos.

Az a csatorna vagy bemenet, amin a kiküldött jel az effektből visszajön a keverőbe.

Effekt, ami egy terem visszaverődéseit utánozza, így a hang úgy szól, mintha egy szobában, teremben vagy templomban hangzana el.

EQ a zengetésen: a teljes zengetett jel hangszínét formálja, hogy a tér ne sározza be a mélyeket és ne sziszegjen a magasakban.

A szoba azon része, ahol már a falakról visszaverődő hang erősebb, mint a hangforrásból egyenesen érkező.

Rádióhullámok, például telefon, wifi vagy adótorony jele, ami bejut a hangkábelbe vagy az eszközbe, és hallható zajjá alakul.

Mikrofon, amelyben egy hajszálnál is vékonyabb fémszalag rezeg két mágnes között. Lágy, meleg hangú, de sérülékeny.

Rövid, jellegzetes, többször ismétlődő hangszeres motívum, többnyire gitáron. Gyakran erről ismered fel a dalt.

Amikor egy szűrő vagy rezonancia egy hirtelen hang után is tovább zeng egy adott frekvencián, mint egy megpöccintett pohár.

A jel átlagos erejét kifejező érték, ami közelebb áll ahhoz, amit a fül hangerőként érzékel, mint a pillanatnyi csúcs.

Kompresszor-érzékelési mód, ami nem a pillanatnyi csúcsokra, hanem a jel rövid időre átlagolt energiájára reagál.

Egy hangfal vagy szűrő fokozatos hangerőesése a frekvenciatartomány szélén, a meredekséggel együtt.

A tér, ahol felveszel vagy hallgatsz. A falakról visszaverődő hang minden felvételbe belekerül, és hozzáad a hangzáshoz.

Amikor a szoba falai, sarkai és méretei átformálják a hangfal hangját, főleg a mély tartományban.

A hangforrástól távolabb, a térbe állított mikrofon, ami a hangszert a szoba hangjával együtt veszi fel.

Mély hang, ami a szoba méretei miatt állóhullámot alkot, így egyes pontokon felerősödik, máshol szinte eltűnik.

A hangfalaid és a szobád együttes hangjának mérési eredménye a hallgatási pozíciódban, amiből a kalibrációs szoftver korrekciót számol.

Az, hogy egy mikrofon mennyire zárja ki a szoba visszaverődéseit és zajait, miközben a hangforrást veszi fel.

Egy kis vagy közepes helyiség hangját utánzó zengetés: rövid, közeli, természetes tér.

Reverb-beállítás, ami a szimulált tér méretét és a visszaverődések elrendezését állítja, nem közvetlenül a zengés hosszát.

Az a halk háttérhang, ami egy szobában akkor is szól, amikor senki nem beszél vagy játszik: zúgás, visszhang, a ház neszei.

A teljes késés, amíg a hang a bemenettől a számítógépen át a fejhallgatóig vagy a hangfalig ér.

Annak a beállítása, hogy a hang honnan hová menjen a felvevőprogramban vagy a stúdióban: bemenetekről sávokra, buszokra és kimenetekre.

Mappasáv, ami nemcsak rendezi a benne lévő sávokat, hanem a hangjukat is összegyűjti, mint egy busz.

Az az idő, ami alatt egy tér zengése 60 decibellel halkul le, miután a hang megszűnt. Ez a zengés hosszának szabványos mércéje.

Mérő, ami élőben kirajzolja, melyik frekvencián mennyi energia van a hangban vagy a szobában.

Nagyon mély, nem kívánt zaj a felvételen, például lépések, forgalom vagy az állványon át érkező rezgések.

A konnektor harmadik, földelő érintkezője, ami hiba esetén elvezeti az áramot, hogy a készülék burkolata ne rázzon meg.

Egy második, párhuzamosan rögzített sáv ugyanarról a hangforrásról, ami megment, ha a fő sáv elromlik vagy túlvezérel.

Két dolgot jelent: a digitális hang egyetlen mért értékét, illetve egy rövid, újrafelhasználható hangfelvételt, például egy dobütést.

Egy LFO-alak, amely szabályos időközönként új, véletlenszerű értéket vesz, és azt a következő lépésig változatlanul tartja.

Két jel közti időbeli eltérés mintákban megadva, vagy egy beállítás, ami a felvett hangot ennyi mintával eltolja.

A digitális fájlban tárolt legmagasabb mintaérték. Nem mindig azonos a lejátszáskor keletkező valódi csúccsal.

Megmondja, másodpercenként hányszor méri meg a hangkártya a hang pillanatnyi értékét. Például 44 100 vagy 48 000 alkalommal.

Egy hangfájl átszámolása más mintavételi frekvenciára, például 48 kHz-ről 44,1 kHz-re. Szűrők dolgoznak benne, ezért minősége és mellékhatása is van.

Enyhe, szándékos torzítás, ami új felharmonikusokkal teltebbé, melegebbé vagy karakteresebbé teszi a hangot, és közben kicsit meg is fogja a csúcsokat.

Olyan hullámalak, amely egyenletesen emelkedik, majd hirtelen visszaugrik az aljára. Fordítva is létezik: saw down.

A hangfal mögötti falról visszaverődő mély hang összeadódik a közvetlen hanggal, és egy frekvenciasávon kioltja azt.

A hangsor, vagyis azok a hangok, amelyek egy hangnemben megengedettek. A hangmagasság-korrektor csak ezekre húzza az éneket.

A középtartomány kivágása EQ-val, amitől a görbe mosolygó arcra hasonlít. Elsőre izgalmas, de a mix sok eszközön elvékonyodik.

Légmentesen zárt hangfaldoboz nyílás nélkül. A mélyekben korábban, de szelídebben halkul, mint a reflexes.

Az a halk zaj, amit egy mikrofon vagy más eszköz akkor is kiad, amikor semmilyen hang nem éri.

Amikor egy visszacsatolt kör önmagát táplálja, és a hang magától egyre erősödik vagy végtelenül szól, már bemenő jel nélkül is.

A legkisebb lépés a nyugati zene hangsorában: két szomszédos billentyű távolsága a zongorán, fekete billentyűket is beleszámítva.

A csatorna jelének egy leágaztatott másolata, amit egy másik csatornára, például egy zengetőre vagy fejhallgató-keverésre küldesz.

A küldés gombjának automatikus mozgatása a dal során, hogy egy effekt csak a kiválasztott pillanatokban kapjon jelet.

Megmutatja, mekkora elektromos jelet ad a mikrofon ugyanakkora hangnyomásra. A nagyobb érzékenységű mikrofonhoz kevesebb erősítés kell.

Két vagy több kompresszor egymás után, mindegyik kisebb halkítással és külön feladattal, egy erős kompresszor helyett.

Két vagy több limiter egymás után, amelyek mindegyike csak keveset dolgozik, és együtt adják ki a szükséges csúcscsökkentést.

Az effektek egymás után kötése egy sávon, ahol minden eszköz az előző kimenetét kapja, és a jel egyetlen úton halad.

Egy dal teljes munkaállapota a felvevőprogramban: a sávok, a beállítások, a pluginok és a hivatkozások a felvett hangfájlokra.

Selymes, finom csillogás a legfelső magasakban, amitől egy hang drágábbnak és kidolgozottabbnak tűnik, de nem szúr.

EQ-forma, ami egy határfrekvencia fölött vagy alatt minden hangot ugyanannyival emel vagy halkít.

A kábel jelvezető erei köré font vagy tekert fémréteg, ami a külső elektromos zavart felfogja és a földbe vezeti.

Zengetés, aminek a lecsengése újra és újra hangmagasság-eltolón megy át, így egyre feljebb csúszó, csillogó felhőt ad.

Nagyon rövid, néhány vagy néhány tíz ezredmásodperces késleltetés, amit nem ismétlésként hallasz, hanem hangszínként vagy szélességként.

A LUFS-mérés középső nézete: az utolsó 3 másodperc hangosságát mutatja, így egy-egy dalrész szintjét jól követi.

Olyan hang, főleg ének, ami fárasztóan, tolakodóan szól, mintha az arcodba kiabálnának. Általában a felső középtartomány túl erős.

Az „sz”, „s”, „c” és „cs” hangok túl éles, kiugró sziszegése az énekfelvételen.

A sztereó jelnek az a része, ami a bal és a jobb csatorna között különbözik. Ez adja a szélességet.

Az a jelút, amit a kompresszor vagy gate érzékelője figyel. Lehet a saját bemenete, vagy egy másik sáv jele.

Szűrő a kompresszor vezérlő ágában, ami eldönti, mely frekvenciák mennyire indítsák a halkítást, magát a hangot viszont nem EQ-zza.

Megmondja, hogy egy minta értéke pozitív vagy negatív, vagyis a hullám a középvonal fölött vagy alatt jár.

A hang elektromos vagy digitális formája, ahogy a kábelekben, a hangkártyában és a számítógépben utazik.

Az eszközök és lépések sorrendje, amin a hang végigmegy a forrástól a felvételig vagy a kész fájlig.

A kábelben utazó jel fajtája: mono vagy sztereó, szimmetrikus vagy aszimmetrikus, analóg vagy digitális, és milyen szintű.

Megmutatja decibelben, mennyivel erősebb a hasznos jel a háttérzajnál. Minél nagyobb a szám, annál tisztább a felvétel.

A legegyszerűbb hanghullám: egyetlen frekvencia, felharmonikusok nélkül. Tiszta, sípszerű hangként hallod.

Egyetlen, gyors ismétlés nagyjából 60 és 180 ms között, ami vastagabbá és élőbbé teszi a hangot, de nem ad hosszú visszhangot.

Egy beállítás, amely korlátozza, milyen gyorsan változhat egy vezérlőjel, így a hirtelen ugrásokból lágyabb átmenetek lesznek.

Megadja, milyen gyorsan halkít egy szűrő a vágási pont után, decibel per oktávban mérve.

A hangnyomásszint-mérő olyan beállítása, ami hosszabb időre átlagol, így ingadozó hangnál is nyugodtan olvasható értéket mutat.

Hangzásleíró szó: egyenletes, szemcsék és pattogás nélküli, lágyan elhaló hang. Zengetéseknél a sűrű, egyenletes lecsengésre mondják.

A hirtelen ugrások lekerekítése egy vezérlőjelben vagy kijelzőn, hogy a mozgás ne kattanjon és ne ugráljon.

A dobfelszerelés középső, éles csattanású dobja, aminek az alsó bőrén fémhúrok feszülnek. A legtöbb dalban a 2. és 4. ütésen szól.

Levágás, ahol a jel már a határ előtt fokozatosan lekerekedik. Puhább, melegebb torzítást ad, kevesebb éles magassal.

Enyhe, fokozatos szintkiegyenlítés, ami a csúcsokat nem vágja, csak lekerekíti. Szalagnál a telítődés természetes mellékhatása.

Kompresszor-beállítás, amelynél a halkítás már a küszöbszint előtt fokozatosan kezdődik, így a kompresszió szinte észrevétlenül lép be.

Visszahallgatás, amikor a bejövő jelet a felvevőprogramon és a pluginjain keresztül hallod, ezért egy kicsit késve.

Egy gomb, ami csak a kiválasztott sávot hagyja szólni, a többit átmenetileg elnémítja.

Sávbeállítás, amitől a sáv nem némul el, amikor egy másik sávot szólóra kapcsolsz.

Egy hang szándékos megalkotása vagy átformálása: új hangzás létrehozása szintetizátorral, mintákkal és effektekkel.

Annak eldöntése, melyik mintát, hangszert vagy hangszínt használod. Ez előbb jön, mint a keverés, és sokszor fontosabb nála.

Az, ahogy a hang a falakon, födémen, ajtókon és réseken át egyik helyiségből a másikba jut.

Minden olyan építési megoldás, ami megakadályozza, hogy a hang kijusson a szobából, vagy bejusson oda.

Az, ami a hangot vagy a jelet előállítja: az énekes, a gitár, egy szinti, vagy egy sáv, ami egy másikat vezérel.

Gépi eljárás, ami egy kész, kevert dalból külön sávokra bontja az éneket, a dobot, a basszust és a többi hangszert.

Sztereó mikrofonozás két, egymástól távol álló mikrofonnal. A szélességet főleg a két mikrofonhoz érkező hang időkülönbsége adja.

Az az alkatrész vagy doboz, ami az elektromos jelből rezgést, vagyis hallható hangot csinál.

Két vastag erű, árnyékolatlan kábel, ami a végerősítő erős jelét viszi a passzív hangfalhoz.

A végerősítőből a passzív hangszóró felé menő jel szintje. Sokszorosa a vonalszintnek, és audiobemenetre kötni tilos.

Az erősítő azon aljzata, amelyre a hangszórót vagy a hangládát kell kötni. Hangszórószintű jelet ad, audiobemenetre nem való.

Hogy hová és hogyan állítod a hangfalakat: milyen távol a faltól és egymástól, milyen magasan, és merre néznek.

Olyan dinamikus EQ-funkció, ami sok apró frekvenciasávban egyszerre figyel, és csak ott nyúl bele, ahol valami kiugrik.

Olyan feldolgozás, ami a hangot sok keskeny frekvenciasávra bontja, és ezeket külön-külön, a pillanatnyi tartalmuk szerint kezeli.

A hang frekvenciák szerinti felbontása, ami megmutatja, melyik mély, közép vagy magas tartományban mennyi energia van.

A levegőben ténylegesen mérhető hangerő decibelben. Ezt hallja a füled, és ezt méri egy hangnyomásmérő.

Az a legnagyobb hangnyomás, amit egy mikrofon még elfogadható torzítással át tud alakítani. Decibelben adják meg.

Kézi vagy telefonos műszer, ami decibelben megmutatja, milyen hangos a hang ott, ahol mérsz.

Egy jel kettéosztása két útvonalra, hogy ugyanaz a hang egyszerre több helyre jusson el, és ott külön kezeld.

Beszélt hanganyag, mint a podcast, a hangoskönyv vagy a narráció, amely más keverési és kompresszálási szempontokat kér, mint az ének.

Zengető, amelyben a hang fémrugókon fut végig. Jellegzetesen pattogó, cseppenő, régies hangot ad, főleg gitárerősítőkben.

Hullámforma, ami két érték között hirtelen ugrál, átmenet nélkül. LFO-ként kapcsolgató, ritmikus mozgást ad.

Szalagszimulációk gombja, ami azt szabályozza, mennyire egyenletesen fut a képzeletbeli szalag. Kevesebb stabilitás több hangmagasság-ingadozást jelent.

A jelútnak egy önálló szakasza, ami a jelet erősíti vagy feldolgozza, mielőtt továbbadja a következő szakasznak.

A hagyományos EQ, ami a beállított görbét folyamatosan, a jel hangerejétől függetlenül alkalmazza.

Olyan hangerő-változtatás, ami az egész jelen végig ugyanannyi, függetlenül attól, hogy épp halk vagy hangos rész szól.

Egy hangszercsoport előre kevert, közös hangfájlja, például az összes dob vagy az összes ének egy fájlban, a dal teljes hosszában.

Kattanós, fix állásokban lépő gomb, amely előre meghatározott lépcsőkben állítja az erősítést vagy más értéket.

Kétcsatornás hang, külön bal és jobb oldallal, amitől a hangok a két hangfal vagy két fül között elhelyezhetők.

Olyan delay, aminek külön bal és jobb kimenete van, így az ismétlések szélességet és mozgást adnak a sztereó térben.

Az a képzeletbeli színpad, amit két hangszóróból vagy fülhallgatóból hallasz: ki hol áll, és mekkora a tér.

A kompresszor két csatornája közös vezérlést kap, így a bal és a jobb oldalt mindig ugyanannyira halkítja.

Olyan moduláció, amely a bal és a jobb oldalt eltolva mozgatja, ettől a hang szélesebbnek és mozgalmasabbnak hat.

Két mikrofon, amit úgy állítasz fel, hogy együtt térbeli képet rögzítsenek. Két összekapcsolt csatornát is jelenthet.

A bal és a jobb csatorna LFO-ja közti eltolás, fokban megadva. Ettől a két oldal nem egyszerre mozog, és a hatás szélesedik.

Két mikrofonnal, két külön csatornára rögzített felvétel, amely a valódi teret és a hangforrás helyét is megörökíti.

Zengetés két, egymástól eltérő kimenettel, ami széles, körülölelő teret ad. Monó forrásból is sztereó teret készít.

Olyan széles, bal és jobb között eltérő hangtartalom, például zengetés vagy terülő pad, amely természetesen ad nulla körüli korrelációt.

Két összetartozó hangcsatornát, a bal és a jobb oldalt egyetlen sávként kezelő sáv.

Amikor a zenét letöltés nélkül, interneten át hallgatod egy szolgáltatásban. A dalod legtöbbször így jut el a hallgatókhoz.

A vonós hangszerek csoportja: hegedű, brácsa, cselló, nagybőgő. Felvételen, virtuális hangszerként és szintis hangszínként is találkozol vele.

Fa- vagy fémvázra szerelt, gipszkarton-borítású könnyű fal. Olcsó és gyors, de a mély hangokat könnyen átengedi.

Keveréshez és ellenőrzéshez készült hangfal, ami a zenét a lehető legkevésbé szépíti, hogy a hibákat is halld.

A hallható tartomány legalja, nagyjából 20 és 60 Hz között. Inkább érzed a testedben, mint hallod.

Több összetartozó sáv közös, előre összekevert csoportja, például az összes dob vagy az összes vokál egy közös csatornán.

Az EQ-zás az a módja, amikor a zavaró vagy felesleges frekvenciákat halkítod, ahelyett hogy máshol emelnél.

Külön doboz a legmélyebb hangokra, ami ott folytatja, ahol a fő hangfalak már nem érnek le.

Több hangjel összeadása egyetlen jellé. Ez történik minden gyűjtősínen és a fő kimeneten.

Egyszerű, erősítő nélküli áramkör, ami több jelet összead egyetlen jellé, és ezért jelentősen csökkenti a szintjüket.

Iránykarakterisztika, ami elölről keskenyebben hall a cardioidnál, de hátul egy kis érzékeny lebenye is van.

A szalagos gép bal oldali orsója, amelyről lejátszáskor és felvételkor a szalag lefut, és elindul a fejek felé.

Nagyon keskeny EQ-beavatkozás, ami egyetlen zavaró frekvenciát, például egy csengő rezonanciát vág ki, a többihez nem nyúl.

Hangrendszer, ami kettőnél több hangszórót használ, hogy a hang körülvegyen, ne csak elölről szóljon.

A hangnak az a része, ami a kezdő ütés után még kitart és szól. Szintetizátoron egy szintet jelent, nem időt.

Egy frekvencia vagy szűrőpont folyamatos végighúzása a hangon. Modulációs effekteknél ez a mozgás maga, EQ-nál egy keresési módszer.

Olyan EQ-sáv, amelynek frekvenciáját egy gombbal folyamatosan, bármelyik értékre állíthatod, nem csak fix pontokra.

Az a pont vagy tartomány, ahol valami a legjobban szól: a hallgatási hely a hangfalak előtt, vagy egy eszköz legjobb jelszintje.

Kapcsoló, ami egy effekt sebességét vagy idejét a dal tempójához köti, hangjegyértékben megadva.

Engedély arra, hogy egy zenét képpel együtt, például filmben, reklámban, játékban vagy videóban felhasználjanak.

Hangszer vagy program, ami a hangot elektronikusan állítja elő oszcillátorokból, és szűrőkkel, burkológörbékkel formálja.

Szintetizátorral játszott főszólam: az a dallam, ami ének helyett vagy mellett a figyelem középpontjában áll.

A zengés vagy visszhang hosszú, elhalkuló vége, ami a hang elhallgatása után még szól.

Egy felvételi próbálkozás: ugyanannak a résznek egy eljátszott és rögzített változata. Több take-ből választod ki vagy rakod össze a legjobbat.

A szalagos gép jobb oldali orsója, amely a fejeken már áthaladt szalagot egyenletesen feltekeri.

Szobamódus, amelyben a hang négy felület között kering, például a négy fal között, a padlót és a mennyezetet kihagyva.

A csatorna jelútjának az a pontja, ahonnan egy küldés, egy mérő vagy egy szólófunkció elveszi a jelet.

Mágneses szalag, amire régen a zenét rögzítették. Ma főleg a hangzását utánozzák pluginokkal.

Visszhangeffekt, ahol egy szalaghurok és több lejátszófej adja az ismétléseket. Az ismétlések egyre sötétebbek, és kicsit lebegnek.

Olyan plugin, ami egy szalagos magnó hangzását utánozza: a lágy telítődést, a finom tömörítést, a lekerekített magasakat és a szalagzajt.

Kis csapok és vezetőelemek a szalagúton, amelyek a szalagot pontos magasságban és szögben vezetik a fejek előtt.

Az a lágy torzítás és csúcs-kerekítés, ami akkor keletkezik, ha a szalagra hangosan veszel fel. Tömörebb, simább hangot ad.

Megadja, milyen gyorsan halad a szalag a fejek előtt. Ez hat a magasakra, a mélyekre és a zajra is.

Effekt, ami egy megálló szalagos gépet utánoz: a hang egyre lassabb és mélyebb lesz, amíg el nem hallgat.

A mágnesszalag anyaga és gyártási receptje, ami meghatározza, mennyi jelet bír, hogyan telítődik és mennyire zajos.

Automatikus szintvezérlőn az a hangerő, ahová a plugin a vokált folyamatosan igazítani próbálja a zenéhez képest.

Az a frekvenciamenet, amit a kalibrációs szoftver el akar érni: ehhez a görbéhez igazítja a hangfalad vagy fejhallgatód hangját.

A dal sebessége, percenkénti ütésszámban (BPM) megadva. Ehhez igazodik a metronóm, a rács és sok effekt időzítése.

Funkció, ami egy effekt idejét a dal tempójához köti, így hangjegyértékben, nem ezredmásodpercben állítod.

Az a húzóerő, amivel a szalagos gép a szalagot feszesen tartja a fejek előtt, hogy jól érintkezzen és egyenletesen fusson.

Rövid, 20–30 másodperces felvétel a végleges take előtt, amit visszahallgatsz, hogy kiderüljön: rendben van-e a szint, a zaj és a hangzás.

Ismert, állandó jel, általában szinuszhang, amivel ellenőrzöd a jel útját, a szinteket vagy a hangfalak beállítását.

Egy hang vagy hangszerelés anyagszerű jellege: sima, szemcsés, sűrű, levegős. Azt írja le, milyen „tapintása” van a hangnak.

Olyan hang, amelyből hiányzik a test és a teltség. Könnyű, törékeny, mintha nem lenne alatta semmi.

Az a jelszint, ahol egy kompresszor, limiter vagy kapu munkába áll. Ez alatt vagy fölött hagyja békén a jelet.

Aljzat, ami a bemenetre érkező jelet változatlanul továbbadja egy másik eszköznek, miközben a készülék maga is használja.

Egyetlen gombos EQ, ami egy középpont körül a teljes hangszínt a mélyek vagy a magasak felé billenti.

Egy áramkör reakciósebességét leíró idő. Kompresszoron egy kapcsolóállás, ami egyszerre választ attack- és release-viselkedést.

A delay idejének folyamatos, lendületes tekerése lejátszás közben, amitől az ismétlések hangmagassága felfelé vagy lefelé elcsúszik.

Két vagy több sáv időbeli eltolása úgy, hogy ugyanaz a hang pontosan egyszerre szólaljon meg bennük.

A felvevőprogram vízszintes munkaterülete, ahol balról jobbra halad az idő, és rajta sorakoznak a sávok és a clipek.

Az, hogy egy hang pontosan mikor szólal meg az ütemhez és a többi hangszerhez képest.

A két hangfal befelé, a hallgató felé fordítása. Ezzel a sztereókép pontosságát és a magasak egyensúlyát hangolod.

A dobfelszerelés hangolt, felfüggesztett vagy álló dobjai, amelyeket főleg átvezetésekhez és dobfutamokhoz használnak.

Az arány a mély, a közép és a magas tartomány között egy teljes mixben vagy egy hangszeren.

Amikor két hangszer hangszíne ugyanabban a frekvenciatartományban és regiszterben szól, ezért nehéz őket szétválasztani.

Az EQ-zás kreatív része, amikor nem hibát javítasz, hanem széles mozdulatokkal alakítod egy hang karakterét.

Egy hang jellege, ami alapján sötétnek, fényesnek, puhának vagy érdesnek hallod. Sok eszközön ez egy gomb neve is.

A láncban általában a kompresszor után álló második EQ, ami már nem hibát javít, hanem zeneileg formálja a hangszínt.

Egy eszköz belső felépítése: milyen elemekből áll, és azok hogyan kapcsolódnak, ami kompresszornál erősen meghatározza a hangzást.

A leggyakoribb dither-fajta: olyan véletlen zaj, ami bitmélység-csökkentéskor megszünteti a zenéhez tapadó kerekítési torzítást.

Egy sor a felvevőprogramban, amin egy hangforrás felvétele vagy hangjegyei vannak, saját hangerővel és effektekkel.

A felvevőprogram beállítása, amivel egy sávot ezredmásodpercekkel vagy mintákkal előrébb vagy hátrébb tolsz, hogy időben egybeessen a többivel.

A produkciónak az a szakasza, amikor a hangszereket és az éneket egyenként vagy csoportban sávokra veszed fel, még keverés előtt.

Grafikon, ami megmutatja, hogy egy dinamikaprocesszor adott bemeneti szintből mekkora kimeneti szintet csinál.

Két tekercs egy közös mágneses magon, amely a jelet mágneses úton adja át az egyik oldalról a másikra.

Olyan készülék vagy kimenet, amelynek jelútjában nincs transzformátor, a szimmetrikus jelet elektronikus áramkör állítja elő.

A hang legelső, nagyon rövid és erős pillanata, például a dobütés csattanása vagy a húr pengetése.

Azt írja le, milyen gyorsan és pontosan követi a mikrofon a hirtelen hangváltozásokat, például egy pengetés vagy dobütés elejét.

Olyan feldolgozás, ami a hang elejét és lecsengését külön erősíti vagy halkítja, függetlenül attól, milyen hangos a jel.

Minden zenei és hangzásbeli eszköz, ami egyik dalrészből a másikba vezeti a hallgatót, például a verzéből a refrénbe.

Az, hogy egy mix mennyire szól jól és egységesen különböző lejátszókon, a telefontól az autóig.

Olyan feldolgozás, ami elvégzi a dolgát, de a hangszínt nem változtatja meg hallhatóan.

A felvevőprogram lejátszásvezérlő gombjai: lejátszás, megállítás, felvétel, tekerés és ismétlés.

Modulációs effekt, ami a hangerőt szabályos ütemben halkítja és hangosítja, így a hang lüktet vagy remeg.

Egyenes vonalakban, egyenletes tempóban fel és le haladó hullámalak, amelynek csúcsai hegyesek, mint egy háromszög teteje.

Az a jel vagy az a pont, ami egy folyamatot beindít, például ami a kompresszort munkára fogja.

A legegyszerűbb erősítő elektroncső, három elektródával. Szaturátorban puhább, kerekebb csöves színt ad, mint a pentóda.

Ritmikai felosztás, ahol három egyenlő hang tölt ki két azonos értékű hang helyét. Delay-en „T” betű jelzi.

Jack dugó három érintkezővel: csúcs, gyűrű és test. Szimmetrikus monó jelet vagy sztereó jelet is vihet.

Olyan kikapcsolás, amikor a jel teljesen megkerüli az eszköz áramköreit, mintha az ott sem lenne.

Az a csúcsszint, amit a jel akkor ér el, amikor a digitális mintákból újra folytonos hang lesz. Gyakran magasabb a tárolt mintáknál.

Jack dugó két érintkezővel, csúccsal és testtel. Egy aszimmetrikus, mono jelet visz, ez a klasszikus gitárkábel dugója.

Vákuumos üvegbura fűtött elektródákkal, amely erősíti a jelet, és túlvezérelve lágyan, fokozatosan torzít.

Erősítő, amelyben elektroncsövek növelik a jelet. Jellegzetes, finoman telítődő hangja miatt ma is kedvelt.

Egy készülék jelútjának az a szakasza, ahol egy vagy több elektroncső erősíti a jelet.

Olyan mélyhang-csapda, amit egy adott, problémás mély frekvenciára terveztek, és leginkább azon a sávon nyel el.

A hangszer vagy egy hang magasságának beállítása úgy, hogy illeszkedjen a dal hangneméhez és a többi hangszerhez.

Az a mély frekvencia, amelyen egy bass reflex hangfal nyílása és doboza együtt rezonál, és a legtöbb segítséget adja a mélyekhez.

Az a frekvencia, ahol egy shelf EQ görbéje elkezd emelkedni vagy süllyedni a sík részhez képest.

A hangfal kis hangszórója, ami a magas hangokat szólaltatja meg, például a cintányért, a sziszegő hangokat és a levegősséget.

Egyszerű bekötés, ahol a jel egy éren megy, a visszavezetés az árnyékoláson. Rövid kábelen jó, hosszún könnyen zajt szed össze.

Az az állás, amikor egy eszköz vagy fader nem változtat a jel szintjén: amennyi bemegy, annyi jön ki.

A mintavételi frekvencia növelése, például 48 kHz-ről 192 kHz-re. Új hangot nem ad, csak több helyet teremt a további feldolgozásnak.

Kompressziós mód, ami a küszöbszint alatti halk részeket emeli meg, a hangos csúcsokat pedig érintetlenül hagyja.

Dinamikaeszköz, ami a küszöbszint fölé érő hangos részeket még hangosabbá teszi, így visszaadja az elveszett dinamikát és ütést.

Elektroncsöves kompresszor, ahol maga a cső erősítése csökken, ahogy a jel hangosodik. Lágyan, fokozatosan fog, ezért mastering-kedvenc.

Erősítő, aminek a szintjét egy vezérlőjel állítja. A keverőben olyan fader, ami több sáv szintjét mozgatja, de hang nem megy át rajta.

Olyan kompresszor, amelyben egy feszültségvezérelt erősítő végzi a halkítást, ezért gyors, pontos és jól állítható.

Kijelző, ami pontfelhőként rajzolja ki a sztereó jelet, így látod, milyen széles, merre húz, és mennyire bírja a mono-t.

A dal elbeszélő része, ahol a szöveg újra és újra változik, a dallam viszont ugyanaz marad.

Rendszeres mentés és elnevezés, amivel a munkád minden fontos változata megmarad, és bármikor visszatérhetsz hozzá.

A hangmagasság szabályos, gyors ingadozása egy kitartott hang körül. Énekesek és hangszeresek díszítésként, effektek modulációval hozzák létre.

A régi stúdiók, szalagos gépek és korai digitális eszközök hangját idéző jelleg: sötétebb, színesebb, kevésbé steril hangzás.

Szoftverből szóló hangszer: a számítógép hangjegy-utasításokból állítja elő a hangot, például zongorát, szintit vagy dobot.

Az énekhang, illetve az a sáv, amin az énekfelvétel van. A legtöbb dalban ez a figyelem középpontja.

Közös gyűjtősáv, amelybe az összes ének- és vokálsávot küldöd, hogy együtt kompresszáld, EQ-zd és halkítsd őket.

Az énekhez adott visszhang, amit úgy szűrnek és adagolnak, hogy teret adjon, de a szöveg végig érthető maradjon.

Az ember énekhangja vagy beszédhangja, a zenében pedig egy önálló szólam. A lexikon az emberi hangról szól.

Vékony huzalból tekert tekercs, ami a dinamikus mikrofon membránjához vagy a hangszóró kúpjához van rögzítve, és egy mágnes terében mozog.

Képhez vagy videóhoz felvett beszéd, amit a néző hall, de a beszélőt nem látja, például narráció, reklámszöveg vagy magyarázó hang.

Az elektromos nyomás két pont között, voltban mérve. Az analóg hangjel is egy folyamatosan változó feszültség.

Lassú, mutatós szintmérő, ami a jel átlagos hangerejét mutatja, nem a pillanatnyi csúcsokat.

Az a telt, kellemes, nem szúrós hangzás, ami a mély-közép tartomány bőségéből és a finom felharmonikus torzításból jön.

Háromdimenziós mérési grafikon, ami megmutatja, melyik frekvencia milyen gyorsan hal el a szobában.

A legelterjedtebb tömörítetlen hangfájl-formátum. Minden felvevőprogram ismeri, ezért ez a stúdiómunka és az átadás alapformátuma.

A hang képe: megmutatja, hogyan változik a jel kitérése az időben. A felvevőprogramban minden klip így jelenik meg.

Egy hanghullám egyetlen teljes rezgésének a hossza méterben. Minél mélyebb a hang, annál hosszabb.

A hang testessége, az az érzés, hogy van alatta tartás. Főleg a mély és a mély-közép tartományból jön.

Olyan bekötés, ahol az effekt csak a feldolgozott jelet adja ki, az eredeti hang pedig külön úton jut a keverőbe.

Magas, vékony, egyenletes vagy hullámzó hangú zaj a felvételen vagy a hangfalban, amit többnyire elektronikus eszközök okoznak.

Olyan szintetizátorhang, amely szinte az egész sztereó teret kitölti, általában elhangolt rétegek vagy sztereó effektek miatt.

Azt adja meg, mennyire terül szét egy hang vagy a teljes mix bal és jobb között.

A mikrofonra húzható habszivacs sapka, ami az enyhe légáramlást, a leheletet és a huzatot tompítja, mielőtt a kapszulához érne.

Nagyobb, kültéri szélvédelem a mikrofonra: rácsos kosár vagy szőrös huzat, ami erős szélben is nyugodt levegőt tart a kapszula körül.

Kábel nélküli jelátvitel: rádiós mikrofon, Bluetooth fejhallgató vagy wifi. A stúdióban kényelmet ad, de késést és zajt is hozhat.

Jól hallható, ismétlődő imbolygás a hangban. Lehet szándékos effekt, mint a lüktető basszus, vagy nem kívánt ingadozás.

A lépések sorrendje és a szokásaid, ahogy egy feladatot a felvételtől a kész fájlig végigviszel.

A szalag vagy lemez sebességének apró ingadozása, amitől a hangmagasság enyhén hullámzik vagy remeg.

Háromlábú, reteszelhető kerek csatlakozó. A mikrofonkábelek szabványos dugója, általában szimmetrikus jelet visz.

Sztereó mikrofonozás két, egymáshoz közel, szögben álló iránymikrofonnal. A szélességet a szintkülönbség adja, ezért jól bírja a mono-t.

Plugin-üzemmód, amelyben a feldolgozás egyáltalán nem késlelteti a jelet, cserébe a plugin nem láthat előre.