monophonic

Mit jelent?

A monophonic (egyszólamú) jelző azt jelenti, hogy egy adott pillanatban csak egyetlen hang szól. Egy énekes egyszerre egy hangot énekel. Egy fuvola, egy trombita vagy egy basszusvonal is jellemzően ilyen.

A note-based editing (hangjegy alapú szerkesztés) programokban ez az elemzés egyik módja. Az algoritmus tudja, hogy minden pillanatban csak egy hangot kell keresnie, ezért nagyon pontosan meghatározza a magasságát. Olyan, mint amikor a tömegben csak egy barátodat kell szemmel követned: sokkal könnyebb, mint mindenkit egyszerre.

A synth (szintetizátor) világában ugyanez a szó azt jelenti, hogy a hangszer egyszerre egy hangot tud megszólaltatni. Ha új billentyűt nyomsz le, az előző elhallgat. Ez a klasszikus basszus- és szólószinti viselkedése. Ez a bejegyzés mindkét jelentést lefedi, mert a lényegük azonos.

Hol találkozol vele?

• Hangjegy alapú szerkesztőben: az elemzési algoritmus választásánál, énekhez és szólóhangszerhez.
• Szintetizátoron: „Mono” vagy „Mono mode” kapcsolóként a hangképzés beállításainál.
• Valós idejű hangmagasság-korrekciónál: a legtöbb ilyen korrektor egyszólamú jelet vár.

Gyakori félreértés

• „A monophonic ugyanaz, mint a mono.” Nem. A mono (monó) a csatornák számáról szól: minden egy csatornán szól. A monophonic az egyszerre szóló hangok számáról. Egy monó felvételen is lehet egy teljes zenekar.
• „Kórust is elemezhetek egyszólamú módban.” A több egyidejű hang összezavarja az algoritmust, és hibás hangjegyeket kapsz. Ilyenkor a polyphonic (többszólamú) mód kell.