normalization

Mit jelent?

A normalization (normalizálás) megméri a hangfájlt, majd az egészet ugyanannyival hangosítja vagy halkítja. A cél egy előre megadott szint.

Olyan, mint amikor egy fotó fényerejét egyetlen csúszkával állítod. A teljes képet világosítod, nem egyes részeit. A hang dinamikája, vagyis a halk és hangos részek aránya nem változik. Ebben különbözik a kompresszortól és a limitertől.

Két fő fajtája van. A peak normalization (csúcsnormalizálás) a legnagyobb csúcsot viszi a célra, például −1 dBFS-re. A loudness normalization (hangosság-normalizálás) az átlagos, hallott hangosságot igazítja, LUFS egységben mérve. A streaming szolgáltatók ez utóbbival igazítják egymáshoz a dalok hangerejét.

Hol találkozol vele?

• A felvevőprogramban: egy klip vagy fájl menüjében, „Normalize” parancsként.
• Exportnál vagy renderelésnél: egy pipaként, ami a kimentett fájlt normalizálja.
• Streamingnél: a lejátszó maga halkítja le a hangosabb dalokat.

Kevés pénzből

• A normalizálás minden programban ingyen van. Ne feledd: a felvétel alapzaját is ugyanannyival emeli, mint a hasznos jelet.

Gyakori félreértés

• „A normalizálás ugyanolyan hangos lesz, mint egy master.” Csak addig emel, amíg a legnagyobb csúcs el nem éri a célt. A sűrűbb, hangosabb érzethez limiter kell.
• „Kész masteren sem árt.” Ha a csúcsszintet már gondosan beállítottad, egy export közbeni normalizálás elronthatja. Végső exportnál kapcsold ki, hacsak nem tudatosan használod.
• „A pan law normalizálja a jelet.” Nem. Az csak a pan állásától függően igazít a hangerőn.