Even vs odd harmonics: meleg vagy karakteres szaturáció?

Röviden

Ha egy jelet saturation (szaturáció) ér, új hangok születnek az eredeti fölött. A páros tagok inkább teltebbé, a páratlanok élesebbé teszik a hangot. A végeredményt mégis az arányuk és a mennyiségük dönti el, nem a címke.

Mit látsz a képen?

A felső sávban egy spektrum áll. A fehér csúcs a 100 Hz-es alaphang, tőle jobbra kékek a páros, narancsok a páratlan tagok 600 Hz-ig. A középső két doboz összeadásként rajzolja fel a hangot: balra az alaphanghoz a 2. és 4. tag adódik, jobbra a 3. és 5. A nyíl után a kapott hullámalak áll, alatta a jellemző hatás négy pontban.

A harmadik sávban ugyanaz a száraz szinusz látszik négyszer: eredetiben, páros túlsúllyal, páratlan túlsúllyal és kiegyensúlyozottan. Alul balra a figyelmeztetés, hogy egyik fajta sem mindig jó vagy rossz. Mellette hangszerenkénti példák, egy négypontos ellenőrzőlista és egy döntési segédlet.

Hogyan működik?

Egy hangszer hangja nem egyetlen frekvencia. Van egy legmélyebb, a fundamental (alaphang), és fölötte az egész számú többszörösei, a harmonic (felharmonikus) tagok. Ezeket sorszámozzuk: a kétszeres a 2., a háromszoros a 3. tag. Az even harmonic (páros felharmonikus) a 2., 4., 6., az odd harmonic (páratlan felharmonikus) a 3., 5., 7. Együtt ez a harmonic series (felharmonikus sor).

Egy tiszta sine wave (szinuszhullám) semmilyen felharmonikust nem tartalmaz. Ha a szaturátor elgörbíti a hullám alakját, megjelennek. Ha a hullám tetejét és alját másképp torzítja, sok páros tag jön. Ha egyformán, főleg páratlanok.

Gondolj egy festményre. A páros tag olyan, mint ugyanannak a színnek egy világosabb árnyalata: gazdagít, de nem üt el. A páratlan tag egy kontrasztos kiemelő szín: rögtön odavonzza a szemet, és túl sokból már bántó.

Mélyebben: miért szólnak másképp?

A hangközökön múlik. A 2. tag pontosan egy oktávval van az alaphang fölött, a 4. kettővel. Ezek nagyon rokon hangok. Így kapsz több body (testesség) és warmth (melegség) érzetet.

A páratlan sor gyorsan távolodik. A 3. tag még egy barátságos kvint, de az 5. már egy terc, a 7. pedig egy kicsit hamis szeptim. Ettől jön az edge (élesség) és a presence (jelenlét).

Tag	100 Hz-es alaphangnál	Hangköz az alaphangtól	Fajta
2.	200 Hz	oktáv	páros
3.	300 Hz	oktáv + kvint	páratlan
4.	400 Hz	két oktáv	páros
5.	500 Hz	két oktáv + nagy terc	páratlan
6.	600 Hz	két oktáv + kvint	páros
7.	700 Hz	két oktáv + kissé mély kis szeptim	páratlan

A valódi szaturátorok szinte mindig mindkét fajtát adják. Egy spectrum analyzer (valós idejű spektrumelemző) megmutatja, melyik van túlsúlyban. Túl sok páratlan tag harshness (szúrósság) érzetet ad. A kis hangszórókon viszont bármelyik fajta segíti a translation (átvihetőség) javulását. A felharmonikusokból a fül akkor is kiegészíti a mély alaphangot, ha a hangszóró azt már nem szólaltatja meg.

Csináld így

1. Tegyél egy szaturátort a sávra, a drive (meghajtás) gomb legyen minimumon.
2. Emeld lassan, amíg a bypass (kiiktatás) kapcsolgatásakor épphogy hallasz különbséget.
3. Ha van stílusválasztó, próbáld végig a módokat.
4. Minden módnál végezz level-match (hangerő-illesztés) lépést a kimeneti gombbal.
5. Figyeld a transient (tranziens, hangindítás) részt: megmaradt a pengetés vagy a dobütés éle?
6. Ha túl éles lett, egy filter (szűrő) a szaturátor után sokat segít.

Próbáld ki

Keress a felvevőprogramodban egy test tone (teszthang) generátort, és állítsd 200 Hz-es szinuszra. Halkítsd le a fülhallgatót. Utána jöjjön egy szaturátor, a végére pedig egy spektrumelemző.

Szaturátor nélkül egyetlen csúcsot látsz 200 Hz-en. Tekerd fel a drive-ot, és figyeld az új csúcsokat. Ha 400 és 800 Hz-en nőnek, páros tagok születtek. Ha 600 és 1000 Hz-en, páratlanok. Váltogasd a stílusokat, és nézd, melyik mód melyik sort erősíti.

Most cseréld a teszthangot egy basszussávra, és hagyd rajta ugyanazt a láncot. A spektrumon már sok csúcs mozog egyszerre, ezért itt inkább a füledre hagyatkozz. Kapcsolgasd a két szélső módot azonos hangerőn. Az egyiknél a basszus kerekebb és vastagabb, a másiknál recsegősebb és jobban kivehető. Írd fel, melyik tetszett, és miért.

Kevés pénzből

• Ingyenes spektrumelemző. Sok felvevőprogramban van beépített, és ingyenes plugin is akad bőven. Nélküle csak tippelsz, vele látod is.
• Telefonhangszóró-próba. Szaturálj egy basszussávot, exportáld, és hallgasd meg a telefonod hangszórójáról. Kis adagtól is kivehetőbb lesz a basszus.
• Gitárpedál vagy basszuserősítő. Ha van ilyened, küldd át rajta a basszust vagy a szintit. A pedál jellemzően sok páratlan, egyes csöves erősítők inkább páros tagot adnak.
• Fülhallgatón halkan. A szúrósság halk hangerőn is hallatszik, és így a füled sem fárad el.

Gyakori hibák

• „A meleg mód mindig jobb.” Ha a hangszernek átütés kell, a páros tagok tompává tehetik.
• Túl sok a fő buszon. A mix bus (fő busz) csatornán az egész dal felharmonikusai összeadódnak. Itt kisebb adag is elég.
• A mennyiséget nézed, nem az arányt. Két szaturátor ugyanannyi drive-nál is teljesen másképp szólhat, mert más tagokat erősít. A gomb állása önmagában semmit nem mond.
• A hangerő megtéveszt. A drive hangosít is, ezért a torzabb változat elsőre jobbnak tűnik.

Hangszerenként

Az ének és a keys (billentyűs hangszerek) sokszor a páros túlsúlyú, simább módot szeretik. A dob és a gitár gyakran a páratlanabb, harapósabb színnel ül jobban. A basszusnál mindkettő jó lehet. Páros taggal testesebb, páratlannal nagyobb definition (kivehetőség) jön.

Kapcsolódó témák

• Tape, tube, console: három szaturáció-karakter Melyik klasszikus analóg szín milyen felharmonikusokat hoz.
• Analog vs digital clipping: melyik túlvezérlés árt? Ahol a szándékos színből véletlen recsegés lesz.
• Egy drive-gomb vagy csöves rétegek: kétféle szaturátor Két gyakorlati felépítés, ahol te döntöd el az arányokat.
• Egyben vagy sávonként: kétféle szaturáció Ha a felharmonikusokat csak egy frekvenciasávba akarod.