dBFS, dBu, dBV: három decibel, három jelentés

Röviden

Három decibel-felirattal találkozol, és mindhárom mást mér. A dBFS a számítógépben a digitális plafonhoz viszonyít. A dBu és a dBV a kábelben futó analóg feszültséget méri, két különböző nullponttól. A hangkártyád köti össze őket.

Mit látsz a képen?

A felső sorban három oszlop áll. A bal, kék oszlop a dBFS: egy színes szintmérő 0 dBFS tetővel, és alatta egy kis skála 0 és −24 között. A középső, narancs oszlop a dBu, egy mutatós mérővel és egy táblázattal. Itt a 0 dBu 0,775 V, a +4 dBu nagyjából 1,23 V. A jobb, szürke oszlop a dBV, ahol a 0 dBV pontosan 1 V, a −10 dBV pedig körülbelül 0,316 V.

Középen a „Hogyan kapcsolódnak?” sáv látható. Balra a kék digitális hullám, jobbra a narancs analóg, köztük a hangkártya. A felirat szerint a +4 dBu önmagában nem egyenlő −18 dBFS-sel. Alul a piros keretben a gyakori hiba: a −10 dBV nem ugyanaz, mint a −10 dBu.

Hogyan működik?

A decibel nem mértékegység a szó szoros értelmében, hanem egy arány. Mindig kell mellé egy nullpont, amihez viszonyítasz. A betűk a decibel után pont ezt a nullpontot nevezik meg.

Olyan ez, mint amikor egy házban két ember mondja meg, hol áll. Az egyik azt mondja: „két emelettel a tető alatt”. A másik: „hat méterrel a járda fölött”. Lehet, hogy ugyanott állnak, csak más pontból számolnak. A dBFS a tetőtől lefelé számol, a dBu és a dBV a járdától felfelé.

A digitális oldalon van egy legnagyobb szám, amit még le lehet írni. Ez a 0 dBFS, és minden normál jel ez alatt, negatív számként áll. Ami eléri, abból clipping (túlvezérlés, levágás) lesz. A csúcs és a plafon közti rész a headroom (tartalék jelszint).

Az analóg oldalon valódi voltage (feszültség) fut a kábelben. A képen látható értékek RMS (effektív érték) feszültségek. Itt nincs rögzített plafon: hogy meddig mehetsz, azt az adott eszköz tűrése dönti el.

Mélyebben: melyik mit jelent a gyakorlatban?

Skála	Nullpontja	Hol látod	Tipikus érték
dBFS	A digitális maximum	A program meter (szintmérő) kijelzőin	−18, −12, −6 dBFS
dBu	0,775 V	Stúdióeszközök, hangkártya-adatlap	+4 dBu, +18 dBu
dBV	1 V	Hifi, olcsóbb keverők, egyes hangfalak	−10 dBV

A +4 dBu a professional level (stúdió jelszint), a −10 dBV a consumer level (hifi jelszint). Ez a két névleges szint kb. 12 dB-lel tér el egymástól, ezért ha rossz párosítással kötöd össze őket, a jel feltűnően halk vagy túl erős lesz.

A dBu és a dBV között csak egy állandó eltolás van. Ugyanaz a feszültség dBu-ban körülbelül 2,2-vel nagyobb számot ad, mint dBV-ben.

A digitális és az analóg világ között nincs ilyen rögzített kapcsolat. Az audio interface (hangkártya) gyártója dönti el, mekkora feszültség jöjjön ki a digitális maximumnál. Ez a calibration (kalibrálás). Ha egy kimenet 0 dBFS-nél +18 dBu-t ad, akkor −18 dBFS-nél 0 dBu jön ki rajta. Egy másik hangkártyán ugyanez a −18 dBFS más feszültség lehet.

Csináld így

1. Nézz rá minden szintértékre, és keresd meg a betűket a „dB” után.
2. Ha dBFS, akkor a programban vagy a digitális mérőn vagy. Ott a nulla a plafon.
3. Ha dBu vagy dBV, akkor analóg feszültségről van szó. Nézd meg, melyik a kettő közül.
4. Keresd meg a hangkártyád adatlapján a „maximum input level” és „maximum output level” sort.
5. Ebből tudod, melyik dBFS érték melyik feszültségnek felel meg a te eszközödön.
6. Két eszköz összekötésénél ellenőrizd, hogy a névleges szintjük egyezik-e.

Próbáld ki

Tegyél egy mérőhang-generátort egy sávra, és állítsd −18 dBFS-re. Lehúzott hangerővel indulj, és a fülhallgatót csak óvatosan hangosítsd. Nézd a programod szintmérőjét, és közben tekerd a hangkártyán a kimeneti hangerőt.

A programban a szám meg sem mozdul, pedig a fülhallgatóban halkabb vagy hangosabb lesz. Ebből látod, hogy a dBFS a kimeneti gomb előtt, a digitális oldalon mér. A gomb után már az analóg feszültség változik, azt dBu-ban vagy dBV-ben írnád le.

Kevés pénzből

• Nézd meg az olcsó hangkártyád adatlapját. Sokszor csak a maximumot adják meg dBu-ban vagy dBV-ben. Ebből kiderül, milyen erős jelet bír a line bemenet.
• Aktív hangfal kapcsolóval. Ha a hátulján van „−10 dBV / +4 dBu” választó, állítsd arra, amit a hangkártyád kimenete ad. Rossz állásban vagy túl halk, vagy könnyen torzít.
• Hifi eszköz a stúdió mellett. Egy régi lejátszó vagy kis keverő általában −10 dBV-os. Ha a hangkártyád line bemenetére kötöd, számíts halkabb jelre, és emeld a gaint.
• Ingyenes mérő a programban. Dolgozz a beépített szintmérővel, és tartsd a csúcsokat felvételnél −12 és −6 dBFS között. Ez jó kiindulás, nem törvény.

Gyakori hibák

• Összehasonlítod a számokat két skála között. A −10 dBV nem ugyanaz, mint a −10 dBu, és egyik sem ugyanaz, mint a −10 dBFS. Mindig a betűt nézd.
• Azt hiszed, a −18 dBFS mindenhol 0 dBu. Ez csak egy gyakori reference level (referenciaszint), nem szabály. A te hangkártyád leírása dönt.
• Pozitív dBFS-t keresel. A fájlba írt jel nem mehet a nulla fölé. Ha a mérő pirosba fut, ott már vágás történik.
• A hangkártya lámpáját nézed dBFS helyett. A kis LED csak durván jelez. Pontos számot a programod mérője ad.

Kapcsolódó témák

• +4 dBu vagy −10 dBV: stúdió- és hifiszint Mi történik, ha a két szabványt összekötöd, és hogyan javítsd.
• VU meter vagy peak meter: mit mutat? Mert a mutatós és a digitális mérő mást mér, nem csak más skálán.
• Headroom vagy loudness: mennyi hely marad? Hogyan használd ki a dBFS alatti teret okosan.
• Gain staging checklist: tiszta jelút lépésenként A szintek beállítása a gyakorlatban, a mikrofontól a masterig.
• Sample rate: 44,1, 48 vagy 96 kHz? A digitális hang másik alapbeállítása, ami nem a szintről, hanem az időről szól.