Ugrás a tartalomra

Kezdő10. lecke a 12-ből

Mastering szintek: mennyi LUFS és true peak?

Koppints a képre a nagyításhoz.
Infografika a mastering szintjeiről: a premaster tartaléka, a peak, a true peak és az integrált LUFS mérése, a −1 dBTP-s végső plafon, a −14 LUFS mint lejátszási referencia, és öt ellenőrzés export előtt.

Röviden

A jó mastering (masterelés) nem egy számra lő. Három dolgot figyelsz: a csúcsot, a valódi csúcsot és a teljes dal hangosságát. A végső csúcs maradjon −1 dBTP körül vagy alatta, a hangosságot pedig a zene döntse el.

Mit látsz a képen?

A bal felső dobozban egy sztereó szintmérő és egy hullámforma áll, fölötte piros szaggatott vonal jelzi a 0 dBFS-t. A hullám jóval alatta marad: ez a masteringre küldött fájl tartaléka. A jobb felső dobozban három mérőt látsz egymás mellett: a sima csúcsot, a valódi csúcsot és a teljes dal hangosságát.

A középső sorban balra nagy számmal áll a végső plafon, mellette egy limitált hullámforma. Jobbra egy hangos master és a lejátszó által lehalkított változata, azonos hullámalakkal. Az alsó sáv öt ikonja az export előtti ellenőrzéseket sorolja: mérés, összevetés, monó, kódolási próba és a mentett fájl formátuma.

Hogyan működik?

Két szakaszt különböztetünk meg. Az első a premaster (masterelés előtti mixfájl), vagyis a kész keverés, amit a masteringre adsz. Itt a legfontosabb, hogy a mix bus (fő busz) ne vezéreljen túl, és maradjon headroom (szinttartalék). A −6 dBFS körüli csúcs kényelmes munkaterület, de nem szabály. A lényeg, hogy ne legyen clipping (túlvezérlés), és ne dolgozzon rajta limiter (csúcskorlátozó), hacsak nem tudatosan a hangzás része.

A második szakasz a kész master. Itt két határ számít. Az egyik a ceiling (kimeneti plafon), vagyis a limiter felső határa. A másik a LUFS (hangosságmérő egység) szerinti hangosság.

Gondolj egy teherautóra, ami egy híd alatt megy át. A híd magassága a 0 dB. Ha a rakomány épp a híd aljáig ér, egy kátyúnál felugrik és beleakad. Ezért a sofőr hagy egy kis rést. A kátyú a tömörítés: amikor a dalod veszteséges formátumba kerül, a csúcsok kicsit megemelkedhetnek.

Mélyebben: honnan jön a −1 dBTP és a −14 LUFS?

A sima csúcsmérő csak a tárolt mintákat látja. A true peak (valódi csúcsszint) mérő azt is megbecsüli, milyen magasra ível a hullám a minták között, amikor lejátszáskor visszaalakul. Egy erősen limitált dalnál ez 0 dB fölé mehet, még ha a sima mérő −0,1-et mutat is.

Az encoding (kódolás), például AAC formátumba, tovább emelheti a csúcsokat. Ezért ajánlják sokan a −1 dBTP plafont. Nagyon hangos masternél a −2 dBTP is indokolt lehet. A saját terjesztőd leírásában mindig nézd meg a pontos elvárást.

A −14 LUFS egy gyakran emlegetett lejátszási referencia, nem kötelező cél. A loudness normalization (hangosságra normalizálás) miatt a hangosabb dalt a lejátszó lehalkítja, a halkabbat pedig sok esetben felhangosítja. Ha −9 LUFS-re nyomod, ugyanolyan hangosan szól majd, csak kevesebb élet marad benne.

Mit mérsz?Mit mutat?Mire figyelj?
Peak (dBFS)A legmagasabb tárolt mintátPremasterben ne érje el a 0-t
True peak (dBTP)A visszaalakított hullám csúcsátMasternél −1 körül vagy alatta
Integrált LUFSA teljes dal érzett hangosságátA műfaj dönt, nem egy szám

Csináld így

  1. A premastert úgy exportáld, hogy a csúcsa bőven 0 dBFS alatt legyen, limiter nélkül.
  2. A masteren a limiter plafonját állítsd −1 dBTP-re, és kapcsold be a true peak módját, ha van.
  3. Mérd végig a teljes dalt, és olvasd le az integrated loudness (teljes műsor hangossága) értékét.
  4. Vesd össze egy hasonló műfajú reference track (referenciadal) hangzásával. Level-match (hangerő-illesztés) előtte kötelező.
  5. Hallgasd meg mono (monó) módban és több eszközön is.
  6. Exportálj egy veszteséges tesztfájlt, és mérd meg annak a true peak értékét is.
  7. A végleges mastert WAV (tömörítetlen hangfájl-formátum) fájlként, 24 bitben, a projekt mintavételi frekvenciáján mentsd.

Próbáld ki

Tegyél egy limitert a keverésed végére, és készíts két változatot. Az egyiknél csak annyit húzz rajta, hogy a dal −14 LUFS körül legyen, a másiknál nyomd −8 LUFS közelébe. A plafon mindkettőnél −1 dBTP.

Most halkítsd le a hangosabbat pontosan annyival, hogy ez is −14 LUFS legyen. Így szól majd egy normalizáló lejátszón. Kapcsolgass a kettő között halk fülhallgató-hangerőn. Figyeld a dobot: az összenyomott változatban laposabb, erőtlenebb az ütés, pedig ugyanolyan hangos.

Kevés pénzből

  • Ingyenes mérő mindenre. Egy ingyenes LUFS-mérő általában true peak értéket is mutat. Ennyi kell a fenti lépésekhez.
  • Ingyenes limiter. Sok ingyenes limiter tud true peak módot. Ha nem, a plafont állítsd valamivel lejjebb, például −1,5 dB-re.
  • Kódolási próba otthon. Exportálj egy veszteséges fájlt a programodból, és azt is mérd le. Nem kell hozzá semmilyen szolgáltatás.
  • Telefon és fülhallgató. Hallgasd meg a mastert a telefon hangszóróján is. Ha ott torzít vagy eltűnik a mély, az többet árul el, mint egy szám.

Mikor ne?

  • Ne hangosan hasonlíts. A master-változatokat halk, állandó hallgatási hangerőn vesd össze. A tartós hangos hallgatás a hallásodat fárasztja, hosszú távon pedig károsíthatja.
  • Ne masterelj a premasterre. Ha más végzi a masteringet, a keverésed végéről vedd le a limitert, és ne célozz semmilyen LUFS-számot.

Gyakori hibák

  • A −14 LUFS-t törvénynek hiszed. Egy metálszám és egy zongoradarab nem ugyanott szól jól. A szám kiindulópont, nem cél.
  • 0 dB-ig tolod a plafont. A sima mérő tisztának mutatja, de kódolás után recseghet.
  • Hangosabbra nyomod, hogy „jobban szóljon”. A normalizáló lejátszó úgyis visszahalkítja. Csak a dinamika vész el.
  • Csak számot nézel, nem hallgatsz. A mérő nem hallja a torzítást. Mindig a füleddel dönts utoljára.

Kapcsolódó témák

Kvíz

Három kérdés, hogy lásd, mi maradt meg. Minden válasznál megmutatjuk, miért jó vagy rossz.

1. Miért hagysz helyet a csúcs fölött a premasterben?
Megoldás

Hogy a mastering során legyen hová dolgozni, és semmi ne vágódjon le. A tartalék a mastering munkaterülete, és véd a túlvezérlés ellen is.

2. Kötelező −14 LUFS-re masterelned a dalodat?
Megoldás

Nem, a műfaj és a zenei szándék dönt, a lejátszó pedig úgyis kiegyenlít. A normalizálás miatt a hangosabb master nem szól hangosabban, csak kevesebb dinamikája marad.

3. Miért nem 0 dBTP a végső plafon?
Megoldás

Mert a veszteséges tömörítés után a csúcsok megemelkedhetnek és torzíthatnak. Az 1 dB körüli tartalék ezt a kódolás utáni emelkedést fogja fel.

Fogalmak ebben a leckében

Hegyi János hangmérnök, több mint 30 éve a szakmában. Ingyenes, reklám és nyomkövetés nélkül.Miért készül ez az oldal?

Utoljára frissítve:

Hibát találtál? Másként tudod?

Írd meg. Minden jelzést elolvasok, és ha igazad van, javítom a leckét. A javítások a Köszönjük oldalra kerülnek.

Nem kérek e-mail címet, és az üzenetedet nem tárolom az oldalon: egyenesen hozzám érkezik levélben. Ne írj bele személyes adatot. Részletek