Frekvenciatérkép: mit hallasz mud, warmth, harshness alatt?

Röviden

Amikor egy tutorialban azt mondják, hogy „túl sok a mud” vagy „kell egy kis air”, a hang egy-egy szeletéről beszélnek. Ha tudod, melyik frequency (frekvencia) környékén lakik az adott szó, az EQ (hangszínszabályzó) gombjait célzottan tekered, nem vaktában.

Mit látsz a képen?

A felső nagy ábra a teljes hallható tartományt mutatja, balra a mélyekkel, jobbra a magasakkal. A színes dombok egy-egy jellegzetes sávot jelölnek, fölöttük a sáv neve és a hozzávetőleges határai. Figyeld meg, hogy a dombok egymásba csúsznak: a határok nem élesek.

Alatta négy panel négy gyakori kérdést tesz fel: meleg vagy zavaros, jelenlévő vagy bántó, fényes vagy rideg, levegős vagy zajos. Mindegyikben ugyanaz a rend: tünet, gyakori zóna, első lépés és ellenőrzés. Lent a hangszeres példák jönnek, mert az ének, a lábdob, a gitár és a cintányér ugyanabban a tartományban mást mutat. A jobb alsó sarok a lényeg: nem a számot kezeled, hanem azt, amit hallasz.

Hogyan működik?

Egy hang szinte sosem egyetlen rezgés. Van egy alaphangja, és fölötte sok halkabb felhang, ezek együtt adják a hangszínt. A rezgés gyorsaságát Hz-ben (hertz) mérjük: 20 Hz körül kezdődik, amit hallunk, és egy fiatal fül nagyjából 20 000 Hz-ig ér.

Képzeld el a tartományt egy többszintes háznak. A pincében a sub (legmélyebb basszus) dörmög, amit inkább érzel, mint hallasz. A földszinten a weight (súly) és a warmth (melegség) lakik. Az első emeleten zsúfolódik össze könnyen a mud (sáros mélyközép) és a boxy (dobozos) hang. Feljebb jön a nasal (orrhangzás), aztán a presence (jelenlét). Közvetlenül fölötte könnyen szúróssá válik a hang: ez a harshness (szúrósság), mellette a sibilance (sziszegés). A padláson pedig a brightness (fényesség) és az air (levegősség). Ha egy szinten túl sokan vannak, ott tömeg lesz, ha üres, hiányzik valami.

A skála azért logaritmikus, mert a fülünk arányokban hall. 100 és 200 Hz között ugyanakkora hangköz van, mint 5000 és 10 000 Hz között: mindkettő egy oktáv. Ezért kap a mély tartomány annyi helyet a képen.

Mélyebben: a sávok egy táblázatban

A számok hozzávetőlegesek. Hangszerenként, énekesenként és felvételenként elcsúszhatnak.

Név	Nagyjából	Ha túl sok	Ha túl kevés
Sub	20–60 Hz	Dübörög, elnyeli a hangerőt	Nincs alap, nincs mély érzet
Weight	60–120 Hz	Nehézkes, puffog	Vékony
Warmth	120–300 Hz	Telt, kicsit tompa	Hideg, sovány
Mud	200–500 Hz	Zavaros, maszatos	Üres, papírszerű
Boxy	300–800 Hz	Mintha dobozból szólna	Kevésbé testes
Nasal	700 Hz–1,5 kHz	Orrhangú, telefonos	Távoli
Presence	1–4 kHz	Tolakodó	Hátul ül, nem érthető
Harshness	2,5–6 kHz	Szúrós, fárasztó	Tompa él
Sibilance	5–10 kHz	Sziszegő „sz” és „s”	Selypítős
Brightness	6–12 kHz	Éles, vékony	Sötét, fátyolos
Air	10–20 kHz	Zajos, üvegszerű	Zárt, fojtott

Két szó kilóg a sorból. A brittle (rideg, törékeny magas) nem egy sáv, hanem az az állapot, amikor sok a magas, de nincs alatta test. A hiss (sistergés) pedig zaj, nem hangszín. EQ-val csak tompítani tudod, eltüntetni nem.

A kép felirata is ezt mondja: a nevek iránytűk. Hogy mit hallasz, azt a source (hangforrás) és a mix (keverés) együtt dönti el. Egy basszusgitár 250 Hz-e melegséget ad, ugyanez egy akusztikus gitáron könnyen mud.

Csináld így

1. Hallgasd meg a sávot a mixben, és mondd ki szavakkal, mi zavar: dobozos, szúrós, sziszegő?
2. Keresd meg a szót a térképen, és jegyezd meg a hozzávetőleges tartományt.
3. Tegyél be egy EQ-sávot, emeld meg 6–8 dB-lel, és halk hangerőn lassan végezz vele sweep-et (söprést) a tartomány körül.
4. Ahol a hiba a legcsúnyábban kiugrik, ott állj meg.
5. Fordítsd át az emelést 1–3 dB cut-ra (vágásra), szélesebb Q-val (jósági tényezővel), nagyjából 0,7 és 1,2 között.
6. Kapcsold ki-be az EQ-t level-match-csel (hangerő-illesztéssel), a mixben. Ha a változás jobb, maradhat.

Próbáld ki

Nyiss meg egy saját énekfelvételt vagy gitársávot, és tegyél rá egy EQ-t. Húzd le a fülhallgató hangerejét a szokásosnál jóval halkabbra. Tegyél be egy +10 dB-es, keskeny sávot 100 Hz-re, és nagyon lassan húzd fel 10 kHz-ig.

Közben írd fel papírra, hol mondanád azt, hogy „dobozos”, hol azt, hogy „orrhangú”, és hol lesz szúrós. A végén hasonlítsd össze a jegyzetedet a képpel. Nagy eséllyel a saját számaid a térkép sávjaiba esnek, de nem pontosan a közepükre.

Kevés pénzből

• Ingyenes EQ bőven elég. Minden felvevőprogramban van beépített EQ, ami tud sweepelni. A térkép megtanulásához semmi más nem kell.
• Olcsó fülhallgató. A legmélyebb részt sokszor gyengén vagy túlzottan adja vissza. A sub sávról ne fülhallgatón dönts, hanem nézd meg egy ingyenes spektrum-elemzőn is.
• Telefon, laptop. A beépített hangszóró a pincét szinte egyáltalán nem szólaltatja meg. Ha a mix így is telt, a weight és a warmth jó helyen van.
• Kis szoba. A falak a mélyeket bizonyos pontokon felerősítik, máshol kioltják. Mozgasd a fejed fél métert, és figyeld, változik-e a basszus. Ha igen, a mélyekről inkább fülhallgatón dönts.

Gyakori hibák

• Szám szerint vágsz. „A 300 Hz mindig rossz”, ezért minden sávon vágod, és a mix elvékonyodik. A warmth és a mud ugyanabban a szomszédságban él.
• A keresés emelése bent marad. Sweep után elfelejted visszavenni, és a hibát most még jobban hallani. Mindig nézd meg a görbét, mielőtt továbblépsz.
• Sziszegést high shelffel tompítasz. Egy high shelf (felső polcszűrő) vágás az air-t is elviszi. Sziszegésre a de-esser (sziszegéscsökkentő) való, ami csak az „sz” pillanatában dolgozik.
• A lábdobon és az éneken ugyanazt a számot keresed. Egy kick (lábdob) dobozossága máshol ül, mint egy énekesé. A kép alsó sora pont erre figyelmeztet.

Kapcsolódó témák

• Bell vs shelf EQ: sáv vagy szél? Milyen formájú EQ-sávval nyúlj bele egy-egy szintbe.
• Q és bandwidth: keskeny vagy széles EQ? Mekkora területet érintsen a vágásod, ha már tudod, hol a hiba.
• Midrange: miért itt dől el a mix? A térkép közepe, ahol a legtöbb hangszer tolong.
• Vocal EQ: mit tegyél, mit kerülj? A térkép a gyakorlatban, egy énekhangon.
• Additive vs subtractive EQ Ha megtaláltad a sávot, mikor emeld, és mikor vágd.